Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Honti László: Vaszjugáni osztják szövegek [Vasjugan Ostyak Texts] 121

VASZJUGÁN1 OSZTJÁK SZÖVEGEK 155 úarsarj wonta, kolarj wonta. (227) ko(k)k§ il-mënmil kakajila tö\ayldkan: (228) „min nor\a(t) wettimdn!" (229) kot kujalna pockännä(t) liyaltalta, kat nokalajoy nërantalta(' ?) kötdl, turuk ila-moyantayalwal. (230) ë\\a kujdlnê jëya-tajakallata. (231) ,,mä mennäm jöya(t)lim ëj-tutipöckännä(t)." (232) liyaltamäl i jöyan3-pa kötal il-ësaltayalwal. (233) nomaysillakan: „minnäman wer aman kötaman nuk enta elaylawal. (234) min joya(t) jorlaman end tupa, töt wajka(t)na joya-iwal. (235) niy-mënldmdn, tölaylaman: (236) »kakimon tiyrane kayramtayasta«. (237) a minnämdn tiyalä islaman, tu lä(t)na jay minä öydlwdlt, êto nemin tiyrana iyta". (238) nurna(t) jormin käjsatan, ninnäm

5 niy-jomin tiyalä islakan, êto „kakimân êalko". (239) nu tu mustam ni wejyillatan i tul(ta)satan joy meyatanä. (240) tu joram iwän joy ellä më(t)-cim kotal juya jormin amsas tu taras jor mëy-pâjna. (241) töt wolt kolam-joy-ërki ejar-jörj käsi, jalâmin wälam jay. (242) köla-mëntilna käskallil: (243) käsi lildr\-ta(k)ka juya jori. (244) tu jay nälayta jëyilwalt, êto ëj käsi lilarjka käsil(t), êto „mërjan wälkal kolam-j'ôy-ërki ëjar-jorj käsi, ä itä nela-jörj käsi jëy". (245) no iwän tëy wälamal jeynä(t) tujalâmta kut ok-ku nirjal iwänjärjkakatata. (246) ok-ku nirjal kujla tölaywal: (247) ,,mänä joritay loy, mä katatsa werlam ti äjam-kitam kujna(t) !" (248) tu pir kotal os kujla tölaywal: (249) „joritay os loy, mä katatsa wertämä !' ' (250) tu pir kotâl tu ni kotalna kip-pä—kolam-pa katatsa werwal. (251) enta koy wremä wälta jëyilwalt, ejnäm ok-kujal kan(t)ta pittä jëyilwal. (252) enta koy kan(t)wal, kälakalwal. (253) tu jëlaw jomä iwän ok-kuka ama(t)kallil. (254) köla-wälta jay kolantaivêlt jöyä, köl(a)pa iwänna kitsi(t). (255) iwän ej-lä(t)na nomaysilwdl: (256) ,,mä ti-min(t) mustern ni täjakalim, jëyal päkkalamna tuyaltan, älampä kat welkältan. (257) män-pa jokarj käsi wäsam, mennäm tinäm meyä semäm pätay(t)wal, kunta mä tim jalata jayalna(t) wällam." (258) ej-lä(t)na ëj kotal toytarj kiriw jöya(t)ta jëyilwal, mër) meyawä-pa mënwal. (259) iwänna pirikalta: (260) „kunta úöyallatay?" (261) jëy joyä tölett kötözve. (244) A banda megörült, hogy találtak egy életben levő embert, mert „nálunk harminckilenc ember volt (eddig), mostanra pedig negyven ember lett". (245) De amikor Iván köztük él, a rablók vezérének a felesége beleszeretett Ivánba. (246) A vezér felesége mondja a férjének: (247) „Szerszámozzatok fel nekem egy lovat, ki akarok lovagolni ezzel az ifjú emberrel !" (248) Másnap ismét mondja a férjének: (249) „Fogjatok be nekem ismét egy lovat lovaglásra !" (250) Másnap(tól kezdve) az a nő napjában kétszer-háromszor kilovagol. (251) Nem sok idő telik el (tkp. nem hosszú ideig [együtt] lenni kezdenek), (amikor) egyszer a vezér megbetegszik. (252) Nem sokáig beteg, (hamar) meghal. (253) Az újonnan érkezett Ivánt teszik meg vezérnek. (254) Minden engedelmeskednek neki, bárhová küldte őket Iván. (255) Iván egyszer gondolja: (256) „Én azt a szép nőt megszereztem, (de) a fivéreim elvitték, odaát (a tenger túlsó partján) tán meg is ölték. (257) Nekem van otthonom, fáj az én szívem a saját földemért, amíg ón ezekkel a rablókkal élek." (258) Egyszer egy nap gőzhajó érkezik, (amely) a mi földünkre tart. (259) Iván megkérdezte őket (ti. a hajó legénységét): (260) „Mikor indultok?" •