Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Honti László: Vaszjugáni osztják szövegek [Vasjugan Ostyak Texts] 121

VASZJUGÁNI OSZTJÁK SZÖVEGEK 137 werlatdy, nërjnamd(t) ( ?) kol(t)ldtdy? (31) imlitdy iyrä, katatêna përtay mënldw." (32) mër) imêlkalèw iyrä-ti ijëyna(t) katêwa përtay joyälaw. (33) min ëiqkamdn ëj ninâ(t) weli noyi pänealtdkdtayaskan. (34) kuntê noyi pancamalnê iyâlaw töiqd(t)täy jerä. (35) imäw pirnê ëj ni mër)d(t)-ti piriwêl: (36) „moydlä(t) nër\ tët koy tayinê walldtêy? (27) pajma kàlatênê walldtêy? (38) i mër] jërma(t) oytêrj urêja mënkaldw. (39) töt äpam kan(t)min käskäliw. (40) töt mër) walêmkalêw. 3. (1) mä ëlld walkalêm, mänä nilkêmêtêy al mënldmkâl. (2) tu alnê ërjkam kalakal. (3) kälatal il-pe\dynd min afimna(t) àldr\ jarjkata mënkalmdn. (4) icdn-wes muyti pâl'nitsaka joy min läydlkälman: mä ërjkam pâl'nitsand cë(k)kd kan(t)min âlakal, t'uta minnd joy§—jëyd-tajays§lkalm§n. (5) ätim tö\dywdl: (6) ,,jëyd-täji, not] ërjkan ka(t)-jorn§ âïawdl; koydldl(t)al sàyi(t) il-körkäydn, nawernd". (7) min nula töl§ykalm§n: „tu wer jaya jäsrjdttimdri'. (8j toytër i arêrj jay mëndt i kö(t)-käm limdyldt. (9) min atisakên mënkalmën wâlmaw kata. (10) innd mä järjakaläm, ulim: mä afimnê3 semöy jërjk pasdywdl. (11) katdrj jay joyä to\dywêlt: (12) ,,äl isä, äj ku äl kantalti!" (13) uliw: ätim istä löyds. (14) mä cimêl iskäldm, no tu pirnd istä lökkälam. (15) mennäm ëntd on(t)dlkalim: moylä isldm. (16) pirnä törfimtdyalim: erjkäm ëntimay jeyäy&n (kolayën). (17) kuntê erjkäm il-wertä tumilnê mänt entd weyält. (18) mä erjkäm jaynd il-werkälil jepifankin-puydl kaldiqsarid. (19) käldrjsa cë(k)kd mustern täyine. (20) jepifankin il urind tu käldrjsa. (21) tom uri-säw pe\dynd ë\\d jiydlt jal'wdlt. (22) tu il-peldynd kotldy on(c)kdlsa i soymdtdlsä jalwdl. (23) tu täyind, kot kä-Uiqsa, jal'wdlt mër dm soymdtdt, loy oytijernd i loy kiwêlnd sajma niypä pä on(c)k§t jal'wdlt. (24) kuntê mër\ töy-jomäwnd jay sajlal utd-etdwtdyälil. (25) tu pirnd Uhr] jay kälam jayna(t) pëta werdkdtdyàlt. (26) ti mënnd jëmdt nomlim: (27) pëta „Ezt a dolgot elmondjuk az embereknek." (8) Az orvos és a többiek elmentek és valahol (másutt) voltak. (9) Mi, a két fivér, bementünk a házba, amelyben laktunk. (10) Amint beléptem, látom: bátyámnak a szeméből folyik a könny. (11) A házban levő emberek mondják: (12) „Ne sírj, a gyereket ne ijeszd meg!" (13) Látjuk: a bátyám abbahagyta a sírást. (14) Sírtam egy keveset, de aztán abbahagytam. (15) Magam nem (is) tudtam, miért sírok. (16) Utóbb értettem meg: anyám nincs többé (meghalt). (17) Amikor anyámat temetni vitték, engem nem vittek. (18) Anyámat az emberek a jepifani temetőben temették el. (19) A temető igen szép helyen van. (20) A jepifani alsó holtágban van az a temető. (21) A holtág vizének túlsó oldalán nagy cirbolyafenyők állnak. (22) Ott távolabb sűrű fenyves és nyíres van. (23) Ahol a temető van, azon a helyen csak nyírfák állnak, a meredek part tetején és a partoldalban a patak irányában lefelé más fenyők állnak. (24) Amikor mi odaérkeztünk, az emberek a partra húzták a ruháikat. (25) Ezután az élők a holtakat köszönteni kezdték. (26) Én erre jól emlék-