Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)

Tanulmányok - Honti László: Vaszjugáni osztják szövegek [Vasjugan Ostyak Texts] 121

VASZJUGÁNI OSZTJÁK SZÖVEGEK 135 (lőd) jëy

2 moyi wärt wältin, jëy2 moyi koy wältin ip-pd köla wallêkên. (155) itdn-pd ëntim, älarj-pd ëntim. (156) sole! 2. (I) tapai mërj ërjkam äpam .. . num urine wàlkalêw. (2) urêja mërj sóydsnd nuylapa mënkaldw, äpam ërjkam . . . juy-kat amê(t)kalkên. (3) mërj uëld kasi tôt wàlkalêw: äpam, ërjkam, âtim, ma. (4) soyds alêrjpil jëmdy wâlka-Idw: nayêr cäyikälaw, kul tätdy werkäldw. (5) kuntê telkamälnd äpam lätjkitdyldkdtdyâl. (6) mërj kà(t) jëm äm(p)kdn tàjakalêw: känearj ni i përjkâti. (7) mërj ërjkamnâ(t) jomêijka jëlilkaldw. (8) tëldy jor moeëy jëmdy wàlkalêw. (9) tëldy joroy ild lärjki kitlêy jëyal, äpam pä-kotnd mëram ëj-ka(t) larjkikan joy-totôyldldkdtdyal. (10) tätdy werdm int-ot—pd kölakdtdyal. (II) ëj-la(t)nd äpam mënldmkal oytêrj urêja, maskal tunta pirnê welam joy-ërki-wet lärjki i kä(t) saskên. (12) ma miron âtim piriysêkêtêyal äpamna(t) ëjdy mënta. (13) äpamnd joyd(t) ëntd wëwdl: „joy-kita, \oynd norjä jäydrtdy pitwdl, joy-kitwêri\ (14) ërjkam jöyä tôlêywêl: ,,äl isä, tët ëj-la(t)nd jay walilêm täyi, metä käsi meijä jöwdl", joy tel iswdl. (15) mët-koya ënt(d) iskäl, äpam mënkal ätilnäm. (16) äpam mënmal pirnê mä âtim tôlnirjê(t) cë(k)kd iskdtayäl. (17) koy iskäl, pir petälnd löykäl. (18) int-otoy mërjdn mëtâli-pd ëntd kitkal, mërdm pänt&m kul lőy. (19) paritdm kul löyoy ërjkam mina mëjkdyal mërdm ëj-ka(t) kayraïikên kotlênê. (20) joynûm jula mëtâli-pd ëntd wëwdl. (21) äpam oytêrj urine kut kotêl limdyläyan, mërjdn joy-läydlldw. (22) kä(t) jëm äm(p)kdn tajakalêw. tutkên-pê pajma kalakaikén. (23) mënnê mënnam semamnê tit uyalim. (24) äpama läyhysdmdw pirnê ërjkam mina ërjkam mina tôlêywêl: (25) „sajlêw pänliw itdntay jakêrj puyla mënldw!" (26) mërj mënldmkâldw. (27) innd urêja il-esdlkäldw, ërjkam mina tôlêywêl: (28) „jëyd-tajitên, welirj jarj tëy(d)la jowdlt mërjd(t) kën(c)ta". (29) tu jay merjä jöydst i tôlêywêlt: (30) „moydli nërj (11) Egyszer apám elment Ochteurijba, (mert) el kellett vinni az utóbbi időben elejtett tizenöt mókust és két hermelint. (12) Miron bátyám kérte, hogy apámmal együtt elmehessen. (13) Apám nem viszi őt magával: „Maradj itthon, az út neked nehéz (lenne), itthon maradsz." (14) Anyám mondja neki: „Ne sírj, ez egykor emberek lakta hely volt, valaki (majd csak) jön hozzánk," (de) ő egyre sír. (15) Bármilyen sokáig sírt, apám egyedül ment el. (16) Miután apám elment, bátyám az addiginál erősebben kezdett sírni. (17) Sokáig sírt, végül abbahagyta. (18) Az ételből nekünk semmi sem maradt, csak a szárított halak csontja. (19) A száraz halcsontból anyám nekünk csak egy-két maroknyit adott naponta. (20) ő maga semmit nem vesz a szájához. (21) Apám hat napig volt (már) Orcheturijban, mi otthon várakozunk. (22) Két jó kutyánk volt, mind a kettő éhen veszett. (23) Én ezt a saját szememmel láttam. (24) Miután várakoztunk (egy ideig) apámra, anyám mondja nekünk: (25) „Ruháinkat rakjuk össze és menjünk a legközelebbi faluba!" (26) Útra keltünk. (27) Amint a holtághoz leereszkedtünk, mondja nekünk az anyám: (28) „Nézzétek, jönnek a rénpásztorok minket megkeresni." (29) Azok az