Nyelvtudományi Közlemények 84. kötet (1982)
Tanulmányok - Bakos Ferenc: Megnevezés és kontrasztivitás (A magyar fő- előtagú főnévi összetételek újlatin, germán és szláv megfelelőinek szemantikai-tipológiai vizsgálata) [Nomination et contrastivité (Analyse typologico-sémantique des correspondants néolatins, germaniques et slaves des composés nominaux hongrois commançant par fő-)] 3
lü BAKOS FERENC bennük ezek más arányokban jelennek meg, különösen a csoport jellemzőjének tekinthető első helyen. A SZ2 reprezentánsa, mint láttuk, a fej (138 egység = 31,0%), az utolsó helyet pedig a lord foglalja el. A megfelelő adatok a SZ1 és I. csoportokban: „nagy" (45 realizáció =20,8%) ~,,mester" és „idősebb" (egy-egy példa), illetőleg az intézmények csoportjában monéma (33 = 19,5%) ~ ,,első" (egy előfordulás). A T csoportokban ismét a ,,fej" jut vezető szerephez. Egészen jellegzetes, hogy a T1 csoporton belül az újlatin nyelvek reprezentánsa nem a ,,fej", hanem a „principális" (18 denotátum, 61 realizáció). Ez élesen elkülönül a germán Haupt-jhuvud-tól (18 denotátum, 36 realizáció) és a szláv ZAaeHUü stb.-től (21 denotátum, 49 realizáció). A SZ1 és SZ 2 határozott szembenállását mutatja még, hogy a SZ2 -ben csoportelső ,,fej" a SZ1 -ben az ötödik helyen áll, míg emennek reprezentáns eleme a ,,nagy" a SZ2 -ben mindössze két lexikai egységben kerül elő és így az utolsó előtti helyre szorul. Feltehető, hogy a szemantikai mikrostrukturában a ,,fej" kifejezetten a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyre utal, ezért az eleve kiváltságos méltóságokat inkább a hódolatteljes „nagy" illeti meg. A két ekvivalens nem zárja ki egymást, de a jelölt denotatumok száma és százalékaránya jól mutatja, hogy más-más funkciót töltenek be. A megkülönböztetés nem a nyelvi rendszerből fakad; a nyelv a társadalmi igényeknek tesz eleget vele. 3.3. Az ekvivalensek szerepének megítélésében a pusztán mennyiségi elemzésen túlmenően fontos információkat kapunk, ha azt is megvizsgáljuk, hogy hány nyelvben fordulnak elő és ezek hány nyelvcsaládhoz tartoznak, nem közömbös továbbá a jelölt denotatumok száma, sem a genuin konvergencia megnyilvánulása. 3.3.1. Mind a tíz nyelvben csak négy ekvivalens fordul elő: „fej" (ÖR 138), „generális" (ÖR 48), a formáció más típusa (ÖR 51), monéma (ÖR 31). Kilenc nyelvből mutatható ki a „felsőbb" (ÖR 56; nincs meg az angolban), hétből a „magas" (ÖR 13; e csoportban hiányzik a szláv nyelvekből). Az „első" hat nyelvben jelenik meg (ÖR 21; mindegyik nyelvcsalád két-két képviselővel szerepel.) Az öt nyelvben élő „principális" kifejezetten újlatin jellegű: 12 ilyen realizáció mellett csupán egyetlen angol előfordulása van. Két további ekvivalens négy-négy nyelvben jelentkezik: „mester" (ÖR 7: fr., sp., sv., le; „nagyobb" ÖR 4: ez is újlatin jellegű: a sp., ol., rom. példa mellet egy angol is akad). A „legfelső" (ÓR 5) egy-egy előfordulással egy denotátumot öt nyelvben lexematizál: suprême: ol., rom., ang; oberster ném; vrhovni: szb.-hv. Sajátos a három nyelvben meglevő „idősebb" (ÖR 40) megoszlása: 16 realizációjával a lengyelben az első, 16 realizációjával az oroszban a második helyet foglalja el, míg nyolc megjelenésével az angolban jóval szerényebb szerepet játszik. Két ekvivalens már csak két-két nyelvből mutatható ki: a maga nyolc (lengyel 5, szerb-horvát 3) realizációjával a nad- mindkettőben a hatodik helyen áll, a „magasabb" megterheltsége még kisebb: egy-egy svéd és német realizáció jelentkezik. A sort a csak egyetlen nyelvben található négy ekvivalens zárja: le. naczelny (6), szb.-hv. veliki (2), angol lord (1), sv. högste (1). 3.3.2. Magától értetődik, hogy ha egy kongruens ekvivalens több nyelvcsaládból is kimutatható, akkor nominatív értéke jóval magasabb mint azé, amely pusztán egyetlen nyelvben szolgál ugyanazon funkció betöltésére. Még egyszer figyelmeztetnem kell azonban arra, hogy most csak a SZ2 csoportot elemezzük, hiszen az értékek csoportonként, következésképpen az egész
