Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Varga László: A magyar névszói állítmány kérdéséhez. [On the Nominal Predicate in Hungarian] 79

82 VARGA LÁSZLÓ funkcionális egységét, de nem tükrözi a névszói rész központi szerepét a jelentésben. A fajfogalmak nevei egymással és a nemfogalom nevével logikus kapcsolatban állnak, összeköti őket a „névszói-igei állítmány" kifejezés, mint közös elem. Az elnevezések nem tartalmaznak kétértelműséget, viszont rendkívül komplikáltak. A fajfogalmak nevei a formális különbséget explicit módon kifejezik. A megoldás pontértéke: 6 — 2 = 4. Az első megoldás tehát jobb. 1.5. Az elmondottakból következik, hogy számunkra a névszói állítmány a felszíni szerkezet olyan egységének a neve, amely alanyesetben álló névszót és kopula szerepű igét tartalmaz, de ha ez az ige létige, és nem felszólító vagy feltételes módú, azonkívül nem ható formájú, akkor jelen idő, harmadik személyben a felszínen fizikailag hiányzik (zéró, vagy törölt). A fizikailag hiányzó, illetve meglevő kopulájú változatok kiegészítő disztribúcióban állnak, a névszói állítmány „allo-változatai". Ha a két változat felszíni formai különbségét differenciáltabb elnevezéssel ki akarjuk fejezni, akkor egyszerű, illetve összetett névszói állítmányról beszélünk. 2. A fordított és megszakított szórendű névszói állítmány 2.1. Az akadémiai nyelvtanban ezt olvashatjuk: ,,A névszói — igei összetett állítmány egészében viselkedik állítmányként, ha egyenes szórendű (például: katona volt). Ha azonban fordított (most volt katona) vagy megszakított a szórendje (katona sem volt), akkor ragozott része (a létige megfelelő alakja) egyedül tölti be az állítmány szerepét, a névszói rész pedig egyszerű — bár szorosan hozzá tartozó — bővítményként viselkedik" (MMNyR 2 : 485). 2.2. Elkerülhetetlen, hogy ezzel a kijelentéssel vitába szálljunk. Először is, nem tudni, hogy mi támasztja alá, mi a bizonyíték arra, hogy az idézett elemzési mód a helyes. Másodszor, ebből az elemzési módból az következne, hogy, amíg pl. a tanár volt és otthon volt két különböző szerkezet, mert az első összetett névszói állítmány (hagyományosan: névszói-igei állítmány), a második pedig bővítmény és létige, addig a nem volt tanár és nem volt otthon azonos szerkezetek, mivel mindkettő tagadott létigét és bővítményt tartalmaz. Harmadszor, ugyancsak nehéz volna eldönteni, hogy az állítmány névszói része fordított vagy megszakított szórend esetén müyen bővítmény, amikor sem tárgy-, sem határozó-jellege nincsen. Negyedszer, ha fel is tesszük, hogy fordított vagy megszakított szórend esetén az állítmány névszói része egyfajta bővítményként viselkedik, akkor ugyanezt kellene állítanunk az egyenes szórendű állítmány névszói részéről is. Ebből viszont az következne, hogy névszói-igei állítmány tulajdonképpen nem is létezik. Ötödször, az idézet ellentmond önmagának. Az első mondat ugyanis ,,névszói-igei összetett állítmánynak", tehát állítmánynak nevezi a szóban forgó szerkezetet. Erről a kiinduláskor egészében állítmánynak elismert szerkezetről azután az idézet folytatása azt állítja, hogy hol egészében, hol pedig csak részében állítmány. Ha a fordított vagy megszakított szórendű szerkezetben már csak a létige viselkedik állítmányként, akkor hogyan lehet az ilyen szerkezeteket is a „névszói-igei összetett állítmány" alá rendelni, ahogyan a második mondat teszi? így az