Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Varga László: A magyar névszói állítmány kérdéséhez. [On the Nominal Predicate in Hungarian] 79

A MAGYAR NÉVSZÓI ÁLLÍTMÁNY 83 idézet — megfogalmazásának ellentmondva — maga is elismeri, hogy akármilyen egy állítmányi szerkezet szórendje (egyenes, fordított vagy megszakított), attól az egészében állítmány marad. 3. A kopula különleges fennmaradása a névszói állítmányban 3.1. Bizonyos esetekben a névszói állítmány létige-kopulája a kizáró körülmények (kijelentő mód, jelen idő, harmadik személy) ellenére megjelenik a felszínen. Ez egyúttal bizonyítéka annak, hogy a kopula a felszíni szerkezet elérése előtt még megvan, és még a felsorolt kizáró körülmények között is — bár általában törlődik — a felszínre kerülhet (vö. 1.4.). Nevezzük ezt a jelenséget a kopula különleges fennmaradásának. A következő mondatpárok (k) jelzetű tagjai ezt a jelenséget szemléltetik. A 'jel az erős hangsúly jele. Vö.: (1) Ő 'tízéves. (lk) ő 'van tízéves. (2) ő 'nem olyan okos, mint te. (2k) ö 'nincs olyan okos, mint te. (3) ő 'olyan bátor, hogy 'megteszi. (3k) ő 'van olyan bátor, hogy megtegye. 3.2. Az akadémiai és az egyetemi leíró nyelvtan szerint a kopula akkor marad fenn különlegesen, ha rajta (vagy azon a mondatszakaszon, amelybe beletartozik) kiemelő hangsúly van (MMNyR 2 : 81, 128; MMNy. 241). Szerintünk, bár a kiemelő hangsúly jelenléte kétségtelen tény, az nem magyarázza meg a vizsgált jelenséget. Ha a kiemelő hangsúly lenne a kopula különleges fennmaradásának a magyarázata, akkor a következő párbeszéd válaszmondata helyes volna: (4) — Péter katona volt? — * Katona 'van. A válaszmondat azonban helytelen. Helyette valószínűleg inkább egy most szót tartalmazó mondatot használunk, amelyben a most szóra kerül a kiemelő hangsúly: (4a) —'Most katona. Hasonlóképpen, ha a kiemelő hangsúly miatt maradna fenn a kopula, akkor a következő mondatnak is helyesnek kellene lennie: (5) * ő szomjas 'nincs, éhes viszont 'van hiszen ez a mondat nem más, mint harmadik személyű változata a következőnek: (6) Én szomjas 'nem vagyok, éhes viszont 'vagyok. Az (5) mondat azonban nem fogadható el. Helyette valami ilyesmit mondunk: (5a) ő (szomjasnak) 'nem szomjas, (éhesnek) viszont 'éhes. Példamondatainkban a kiemelő hangsúly nem bizonyult elég erős tényezőnek ahhoz, hogy a kopulát kijelentő mód, jelen idő, harmadik személyben a felszínre „tolja". 3.3. A BALOGH—GÁLFFY—J. NAGY-féle nyelvtan már a jelentést is figyelembe veszi, amikor a kopula különleges fennmaradásával foglalkozik. 6* -