Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Rekviem egy életképes magyar hang felett?! (Egy több mint két évszázados per tanulságai) [Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses)] 57

74 KOVÁCS FERENC elsősorban a tanár- és színész jelöltek e hang használatát meg is tanulhatnák" (DEME 1953. 206). A színésznövendékekkel való kísérletezés negatív eredményei mellett van tehát pozitív is. Természetesen ehhez a zárt ë jelentőségének a tudatosítása, az ebből fakadó feladatok tudatos vállalása szükségeltetik mind a Színi Akadémia, mind egyéb oktatási intézmények magyartanárai részéről, hogy ,,semmi esetre se fordulhasson elő az, amit egy fiatal színésznő elmond, hogy a hazulról anyanyelvében hozott zárt e-ző kiejtéséről a Színi Akadémián tervszerűen leszoktatták" (BÁRCZI 1975. 192). A vitában résztvevők pesszimisztikus végkövetkeztetését általában azzal indokolják, hogy nem lehet ezt megtanulni. Ezzel szembeállítható Bárczinak a vitában elhangzott határozott kijelentése: „Külföldi nyelvterülereken a kezdő színésznek akárhányszor jóval nehezebb feladatokkal is meg kell birkóznia, például a párizsi születésűnek meg kell tanulnia a pergetett r kiejtését, mely anyanyelvéből hiányzik, enélkül ugyanis még táncdalénekesi minőségben sem igen léphet rendesebb helyen nyilvánosság elé" (uo.). A vitában résztvevők közül sokan saját tapasztalataikra hivatkozva fejtették ki álláspontjukat. Számomra is a saját tapasztalatom szolgáltatja a kérdésben elfoglalt optimista álláspontom alapját. Magam ö-ző nyelv járásterületről származom, és az iskolában tanultam meg az è'-zést.

13 Ugyanezt mondta el jelenlegi munkahelyem egyik elméleti vitájában egy budapesti születésű magyarszakos kollégám. Hol kezdjük ? ! A vita alapján egy olyan ördögi kör vonalai rajzolódnak ki, amelyből a kitörést valahol feltétlenül el kell kezdeni. Ha van is némi túlzás abban a Kodálynak tulajdonított aforizmában, hogy ,,a gyerekek zenei nevelését születésük előtt kilenc hónappal kell megkezdeni", nagyon elgondolkoztató és egyértelmű következtetések levonására sarkalló, bölcs mondás ez ! Valóban, a gyerekek helyes magyar beszédre való nevelését már az óvodában el kell kezdeni, minden erőfeszítést meg kell tenni arra, hogy az óvónő- aztán a tanító- és végül a tanárképző intézményekben tudatosan felkészítsék a leendő pedagógusokat az e téren reájuk háruló feladatok maradéktalan ellátására. Nagyon elgondolkodtató Gerencsér Évának a Magyar Nemzet e'-ző vitájában olvasható hozzászólása, amely szerint a győri Tanítóképző hallgatói kétféle rövid e-hangot használnak ugyanúgy, mint oktatóik nagy része, ,,erről azonban kevés fogalmuk van. Egyik-másik hallott ugyan valamit a zárt è'-rol a középiskolában, tudatosan azonban nem él bennük, hogy beszédükben ők is használják a zárt è'-t" (GERENCSÉR 1975. február 9.). Az utolsó kérdés: mindezek után a kétfajta rövid e-nek saját külön betűkkel való ellátása már automatikusan megválaszolódik: mindazon nehézségek ellenére, amelyeket az e-ző vitában felszólalók elmondtak, a zárt ë fonológiai státusából csak az a következtetés vonható le, hogy külön betű jár neki. Hogy ez az Értelmező Szótárban használt ë jelölése mellett másfajta jellel érhető-e el, mellékes kérdés. Valószínűnek tűnik, hogy a megszokottabb, kétpontos jelölés lenne erre alkalmasabb. Hogy az esetleges külön jelölés bevezetésével a magyar írástudó társadalom többsége írástudatlanná válna, nem valószínű. Ennél sokkal nehezebb dolgokat is megtanult a magyar társadalom apraja-nagyja három és fél évtized alatt. Mellesleg: a köznyelvből teljesen 13 Mint ez köztudomású, nem minden zárt é'-nek felel meg az ö-ző nyelvjárásban

ö, tehát nem automatikusan állítódott át artikulációs mechanizmusom az ö-zésről az ëzésre.