Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Rekviem egy életképes magyar hang felett?! (Egy több mint két évszázados per tanulságai) [Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses)] 57

REKVIEM . .. 71 rencia anyagának 221. lapjáról idézi BODOLAY 1978 a. 169). Meglepő tájékozatlanságról árulkodik ez a hályog-kovács merészségével megfogalmazott hozzászólás. Egy magyar szakos szakfelügyelő részéről az általa inkriminált szóban valóban nehéz volna „az e-t használni", mivel abban egyetlen egy ilyen hang sincs ! Nem nehéz elképzelni, hogy az általa „szakfelügyelt" magyar nyelvtanórákon milyen igényeket támasztanak az é'-hangok megtanításával szemben ! A másik hozzászólás pedig megdöbbentő példája az idézetekkel való manipulálásnak. Zilahi Lajos (nem tudom, hogy ő is szakfelügyelő-e?) a Magyartanítás 12. számában megjelent „Szemben az árral?" című cikkében Bodolayt idézi az alábbi módon: „Ezért tartom jogosnak ma is a Bodolay által idézett SZARVAS GÁBORtól származó kérdést: „Honnan tanulja meg az a szegény gyerek, akinek, akinek [a kettőzés, valószínű, nyomdai hiba] a környezete nem két e-vel beszél?" (ZILAHI 1979. 238). A teljes Bodolay-idézet homlokegyenest az ellenkezőjét mondja: „Kisiskolások esetében talán a magyar nyelvművelés egyik nagy úttörőjének, Szarvas Gábornak fel lehetett volna még a kérdést tenni, amikor száz éve dühös cikkeit írta a Magya Nyelvőrben a kétféle e-hang »egyesítése« ellen: »Honnan tanulja meg az a szegény gyerek, akinek a környezete nem két e-vel beszél?«" (BODOLAY 1975. 174). Ez már etikai kérdés ! Ha a cikkben olvasható többi megállapítások is ilyen „tényfedezet"-re támaszkodnak, nem túl sokat nyomnak a latban, argumentativ erejük nem igen támogatja a zárt ë-ellenesek táborának az igazát. Az e-pártiak érvelése: Fentebb már szó esett arról, hogy az akadémiai nyelvtan is látja az ë hang funkcionális megterheltségét, annak ellenére, hogy külön írásjelet szánna neki. Ezen túl Szépe György, a magyar nyelv generatív nyelvtanának az előkészítő dolgozatait tartalmazó kötetben a zárt ë meglétét, illetőleg posztulását alaktani szempontból is rendkívül fontosnak tartja „A mai magyar nyelvjárások nagy részében is megvan a zárt ë és a nyílt e szembenállása. De ha nem volna, akkor is könnyebbséget jelent alaktani szempontból a zárt ë feltevése, például a -hoz, -hez, -hoz, az -on, -en, -ön és más esetek számára" (SZÉPE 1969. 394—395). SZÉPE említett dolgozatában állást foglal a zárt ë jelölése mellett is: „Az egyes magánhangzók rendes magyar helyesírási formájukban találhatók. (Kivétel a zárt \ë\, melynek nincs helyesírási jele. Felvételét azonban szükségesnek tartom a központi nyelvjárásokon alapuló magyar köznyelv magánhangzórendszer é b e)" (i. m. 399; az én kiemelésem: K. F.) Papp Ferenc ugyancsak a rendszerkényszer alapján voksol a zárt ë mellett: „bebizonyított tény — írja —, hogy a két e-t megkülönböztető rendszerben a két hang két különböző fonéma képviselője. Ismeretes továbbá e két fonéma szerepe az itt vizsgált jelenségkörben: a vizsgált morfémák allomorfjai, más rendszert alkotnak a két »ejtési« normában. Többen talán úgy fogalmaznák meg, hogy csak úgy alkotnak világos rendszert, ha a két e-fonémát feltesszük ... (Én is e »többek« véleményét osztom.)" (PAPP 1975. 64; az én kiemelésem: K. F.) Bárczi Géza a magyar nyelvművelésről írt monográfiájában a zárt ë-zés mellett érvelve, az alábbiakat írja: „Az ország területének túlnyomó nagy részén él a kétféle e megkülönböztetése" (BÁRCZI 1974. 32). Kálmán Béla véleményéről már szó esett korábban (a kétfajta rövid e megkülönböztetése nyelvünk ősi sajátsága), de hozzáteszi azt is — a Magyar Nyelvjárások Atlaszának tényeit vallatóra fogva —, hogy az Atlasz is „bebizonyította, a