Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Rekviem egy életképes magyar hang felett?! (Egy több mint két évszázados per tanulságai) [Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses)] 57
72 KOVÁCS FERENC kétfajta rövid e megkülönböztetése ma is élő jelenség nyelvterületünk mintegy 70 százalékán" (KÁLMÁN 1975. 181). Az említett Atlasz bizonyító erejére támaszkodva a hozzászólásának címében szereplő „Köznyelvi-e a zárt e ?"-re határozott ige nnel válaszol. Tiszamarti Antal a Magyar Nemzet vitasorozatában megjelent hozzászólásában szintén „egyetemes magyar hang"-nak tartja a zárt ë-t, és hozzáfűzi: „melyet tájejtésbeli sajátság szintjére süllyeszteni: megbocsáthatatlan vétek. Igenis, van erős tárgyi alapja a zárt ë újbóli irodalmi rangra emelésének." (TISZAMABTI 1975. 185.) Bodolay Gézának zárt ë létjogosultságát taglaló írásait — úgy gondolom — nem szükséges részletesen tárgyalni. Számomra legalábbis meggyőzőek főbb érvei: az ország lakosságának több mint kétharmada használja, funkcionális terheltsége elvitathatatlan, széphangzásbeli szerepe úgyszintén, és a rendszerkényszer vele is „posztuláltatja" a zárt ë jelenlétét a magyar magánhangzórendszerben. Nem tudom — de nincs is szándékomban — eldönteni, hogy Imre Samu vagy Kálmán Béla-e az igazi „meghallója" az Atlasz vallomásának.10 Annyi azonban elvitathatatlan a zárt e-pártiak végső következtetéséből, ha a magyar nyelvterületen beszélők többsége használja a kétfajta rövid e-t, és a használat mögött jelentésmegkülönböztető szándék húzódik meg, akkor a zárt ë, mint fonéma, tagja a magyar magánhangzórendszernek ! A nyelvökonómiai szempontok is a zárt ë pusztulása mellett érvelnek. Mert akármennyire igaz is az, hogy a homonímia minden nyelv megszokott jelensége, továbbá az is, hogy a szövegösszefüggésből általában eldönthető a szó igazi jelentése,11 ez azonban csak féligazság. A hangeszközökkel történő megoldások elsőbbsége mellett legalább ennyi — ha nem több — érv felsorolható. A mai információk özönében ugyanis a minél egyszerűbb módon történő kifejezés alapvetően fontos szempont. Ha tehát a homonímia nyelvi universálénak tekinthető — mint ahogyan az is —, továbbá, ha a szövegösszefüggés a legtöbb esetben megszünteti a jelentésben' bizonytalanságot, legalább olyan mértékben nyelvi u n i v e r s ál ó n ak kell tartanunk a nyelvi ökonómiát is! d) Megtanítható-e a zárt ë ejtése, ha igen, mi abban az iskola szerepe, és külön betűvel kell-e jelölni? Ha az elmondottak alapján sikerült a zárt ë fonematikus megterheltségét, fonológiai státusát igazolni, már csak az a kérdés van hátra, hogy ebből milyen következtetéseket kell levonnunk a magyar 10 Ha nem is tudom az aritmetikai vitát eldönteni, azt viszont nem hallgathatom el, hogy amióta foglalkoztat az e'-per legújabb állása, mániákusan figyeltem a rádió és a televízió olyan adásait, ahol nem „profik" beszéltek. Az összehasonlítás (hányan e-znek, illetőleg e-znek) igen tanulságos fogódzókat kínál. A közelmúltban pl. a Fórum egyik adásában egy miniszterelnökhelyettes meg 4 vagy 5 miniszter beszédéből csak egy e-zett, egy ingadozva használta az e-j, meg az ë-t, a többi következetesen az e'-pártiak véleményét erősítette meg. Nem valószínű, hogy az ország fontos gazdasági problémáival foglalkozó vita részvevőit Bodolay intencióinak megfelelően válogatták ki. 11 Meg kell jegyeznem, hogy nem mindig. Mert pl. Az apám kifestette a lakását mondatban a kifestette jelentése bizonytalan. Jelenthet aktív cselekvést, de ugyanolyan erővel műveltető ige is lehet. Ha a mondatot további „segítségnyújtó" mondatrészekkel megtoldom: Az apám a barátjával kifestette a szobáját, még mindig jelentheti azt is, hogy az apám is festő, meg a barátja is. Itt most bővebben nem is szólok arról, hogy igen gyakran izolált helyzetben is előfordulnak a kritikus magánhangzókkal alkotott szavak, amikor semmi segítség sincs az igazi jelentés kihámozásában. Talán még annak a megjegyzése is idekívánkozik, hogy Lőrincze Lajos milyen harcosan küzdött a műveltető -tet képzőnek használata mellett, tehát amellett, hogy a jelentésbeli bizonytalanságot hangeszközökkel szüntessük meg, és ne a redundánsabb megoldáshoz folyamodjunk.