Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Rekviem egy életképes magyar hang felett?! (Egy több mint két évszázados per tanulságai) [Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses)] 57

68 KOVÁCS FERENC tudatos, egyúttal erőszakos változások, mint pl. nálunk a nyelvújítás volt, kivételek a nyelvek életében" (TMNy. I, 43). PETZ is csak azért tartotta a nyelvi folyamatok tudományos megismerését lehetségesnek, mivel azok a szubjektív mozzanatok teljes kizárásával mennek végbe: ,,a nyelvbeli folyamatok öntudatlan, nem szándékos volta teszi lehetségessé egzakt tudományos megismerésüket" (NyK 29. 110). Ugyanez a véleménye GoMBoeznak is: „Hangsúlyoznunk kell mindenek előtt — írja 1898-ban —, hogy a nyelvszokás változása nem történik tudatosan" (Nyr. 27. 11). Módszertanában már nem ilyen egyértelműen fogalmaz, de abban is elhanyagolhatónak tartja a szubjektív akarat, a szándékosság szerepét: ,,Az egyesek ötletei, szándékos változtatásai rendszerint nyomtalanul eltűnnek ... A nyelvi változásoknál a közvetlen akarati befolyások, a szándékosság csak igen alárendelt szerepet játszanak" (i. m. 10-11). Ahogy ez már a nyelvtudomány történetében igen gyakran előfordult, e téren is megismétlődött az a jelenség, hogy az ,,igen sarkított", végletes megfogalmazások hasonlóan sarkított, de ellenkező előjelű, végletes álláspontokat váltottak ki. Elég itt csak VOSSLER véleményére utalni, amely szerint, ,.Minden nyelvi kifejezést . . . mint szabad és egyéni alkotást, a beszélők egyéni intuícióiból kell megmagyarázni"5 SCHUCHABDT odáig ment a természettudományos fogantatású, a szubjektív elem közreműködését teljesen tagadó, kivételeket nem ismerő újgrammatikus hangtörvény-koncepció bírálatában, hogy az a tudománynak a kauzalitás alapján történő továbbfejlesztését gátolja.6 A szubjektív tényezőnek a nyelvfejlődésben játszott szerepét eltúlzó hazai álláspontot legegyértelműbben Zolnai fogalmazta meg: „Annyi mindenesetre bizonyos — írja —, hogy ugyanaz a hangváltozás . . . bármikor és bárhol létrejöhet fiziológiai alapon, ahhoz azonban, hogy törvényszerű hangváltozás legyen belőle, társadalmi és tudatos tényezők hozzájárulása szükséges" (ZOLNAI 1939. 154). Továbbá: „A hangváltozások, úgy látszik, leggyakrabban a felsőbb társadalmi rétegekből indulnak ki"; végül: „A hangtörvények mechanisztikus elképzelésének helyébe emberi (tudatos, voluntarisztikus) magyarázatot lehet állítani" (i. m. 155).7 Ezek a végletes megfogalmazások annál inkább szembeötlőek, mivel a közismert marxi formulának a gondolata („A szabadság felismert szükségszerűség") már több mint száz évvel ezelőtt felismerszik a múlt század egyik legnagyobb nyelvészének, Riedl Szendének az alábbi megállapításaiban: „Tudományos meggyőződésem . . . hogy nyelvet csinálni nem szabad . . . nem is lehet . . ., hanem igenis a nyelvet lehet és kell is tanulmányoznunk, hogy annak törvényeit megismervén, azoknak engedelmeskedvén rajta uralkodhassunk." (RIEDL 1873. 13). Mi más ez, mint a nyelv fejlődésébe történő tudatos beavatkozás (szabadság) lehetősége a nyelv objektív fejlődósmenetének az ismerete alapján (felismert szükségszerűség)? 5 „Aller sprachlicher Ausdruck . . . soll als freie und individuelle Schöpfung aus sprechenden Individuen erklärt sein." (VOSSLER 1904. 88.) 6 „Mir hingegen ersheint die Lehre von der Ausnahmslosigkeit der Lautgesetze als ein Hindernis für die Wissenschaft sich im Sinne des Causalitätsgesetzes fortzuentwickeln." (SCHTTCHARDT 1885. 33.) 7 Ez

kísértetiesen egybecseng a már idézett VOSSLER véleményével, amely szerint a hangváltozások egyes személyek önkényes beavatkozásának az eredményei: „. . .so läßt sich auch die Möglichkeit nicht bestreiten, dass der Ursprung eines Lautwandels ein willkürlicher sei" (VOSSLER i. m. 15).