Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Rekviem egy életképes magyar hang felett?! (Egy több mint két évszázados per tanulságai) [Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses)] 57

" REKVIEM . .. 69 A lazicziusi „természetes erők" és a „mesterséges eszközök" korrelativ egysége úgyszintén a nyelvfejlődés menetébe való tudatos beavatkozás lehetősége mellett tör lándzsát (LAZICZIUS 1938. 307). ,,. . . a nyelv életébe mesterségesen is be lehet avatkozni — írja továbbá —, sőt, ha szükség van rá, kell is" (i. m. 316). A nyelvfejlődés „természetes" menete tehát: mind az egyéni beszélőtől függetlenül létrejött és ható objektív törvényszerűségek, mind pedig a szubjektív tényezők, a tudatos beavatkozás kölcsönös ötvözete. A nyelvfejlődés objektív szükségszerűségéről, a nyelvi törvényekről itt csupán annyit kell leszögeznünk, hogy ez az objektív fejlődésmenet, törvényszerűség, nem a régi értelemben fölfogott százszázalékos, kivételeket nem ismerő, vakon érvényesülő társadalmi determináltság. Napjaink törvényfogalma — így a nyelvitörvény-fogalom is — nagyonis rugalmas elméleti kategória, amelyben a tendencianyalábok a meghatározóak, tehát a kivételek nem rendítik meg a folyamat, vagy állapot törvényszerű státusát. A nyelvi törvények ilyetén való értelmezése alapján joggal kérdőjelezi meg Bodolay Géza — a nagy per felújításának harcos képviselője — vitapartnereinek azt az érvét, amely a zárt ë használatának a szabályszerűségét (törvényszerűségét) azért vonja kétségbe, mert ez a szabályszerűség azért ingatag státusú, mivel vannak alóla kivételek: ,,A viszonylag kis számú kivételre nem térek ki, csak azt kérdem vitapartnereimtől, általában kivétel nélküliek szoktak-e lenni a különböző nyelvek szabályai ?" (BODOLAY 1978 a. 583). Nehezen vitatható a zárt ë használatának normatív jellege mellett felhozott külföldi példája is: ,,Az NDK-ban 1974-ben jelent meg 4. kiadásban a »Wörterbuch der deutschen Aussprache«, mégis — bárki meggyőződhet róla — a berlini egyetem professzorai körében is több változata él ennek a normával ellátott nyelvnek. Az NSZK-ban pedig még olyan közismert kiejtési szabályt is áthág számos művelt ember, hogy a szóeleji st és sp s-sel olvasandó. Nagyon sokan sz-et ejtenek, mert az ő vidékükön éppen az az ejtés járja. Pedig ha valahol, akkor németeknél szabály a szabály" (i. m. 575). A nyílt meg a zárt e körüli vita megnyugtató lezárását, a zárt ë fonológiai státusát tehát semmiképpen sem olyan norma alapján kell megkísérelni, amely nem ismer kivételeket!8 c) A zárt ë helye, szerepe a magyar magánhangzórendszer jelen állapotában. Az e hang(-ok) körüli vita az utóbbi években épp olyan hevességgel föllángolt, mint ahogyan ez a múlt század óta időszakonként megismétlődött. A vitában résztvevők a korábbi szenvedélyességgel fogalmazták meg az érveket és az ellenérveket, de azok is, akik elismerték a zárt ë rendszerbeli helyének a meglétét, funkcionális terheltségét, különböző nehézségekre hivatkozva, inkább a zárt ë normatív jellege ellen foglaltak állást. Az utóbbihoz jellemző példát szolgáltat az akadémiai nyelvtan eljárása, amely a magyar magánhangzórendszer ábrázolásában a háromszögűt említi első helyen, annak ellenére, hogy megjegyzi: „mindamellett szóalakok és alaktani sorok váltakozásának (mint sör ~ ser ; kavar ~ kever ; illetőleg: -hoz ~ -hez ~ -hoz, -ban **» ben stb.) megértéséhez ez utóbbi [a magyar magánhangzórendszer] négyszögű ábrázolása ad jobb támpontot, minthogy anyelvi válta-8 A nyelvhasználat normáinak az ilyeténvaló fölfogása már több mint 40 évvel ezelőtt is megfogalmazódott Laziczius alábbi megállapításában: „szórványos jelenségek ellen nem lehet ós nem is kell hadakozni" (LAZICZIUS 1938. 308).