Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Rekviem egy életképes magyar hang felett?! (Egy több mint két évszázados per tanulságai) [Requiem über einem lebensfähigen ungarischen Laut?! (Die Lehren eines mehr als zweihundert jährigen Prozesses)] 57

REKVIEM . . . 63 A nyelvi szempont, a funkcionális megterheltség értékmérő szerepe vörös fonalként húzódik végig minden munkáján. A már említett írásában igen nagyjelentőséget tulajdonít BAUDOUIN DB COURTENAY azon zseniális felfedezésének, amely szerint a fonetikai különbségek sorsát (vagy eltűnnek, vagy megmaradnak) az határozza meg, hogy azok valamilyen grammatikai különbségek mutatói-e (de COURTENAY 1895. 89 — 92; LAZICZIUS 1931 — 1934. 7 — 8). Laziczius ugyanebben az írásában a zárt ë, meg a nyílt e közötti különbségtevés meglétét, vagy hiányát tartotta a nyelvjárási osztályozás egyedüli tudományos alapjának. BALASSA osztályozási kísérletével szemben SIMONYI nyelvjárási osztályozását minősítette tudományosan elfogadhatónak, mivel az BALASSA földrajzi szempontok figyelembevételével történő osztályozása helyett a nyelvi szempontot fogta vallatóra. ,,A fonológiai vizsgálat viszont azt mutatja, hogy a magyar népnyelvi magánhangzórendszerekben nincs más lényeges eltérés, mint az, hogy meg van-e különböztetve a rövid rendszerekben az e mellett ë is fonémként, vagy sem ... és így helyes intuícióval megtalálta SIMONYI a magyar nyelvjárások tisztán nyelvi kritériumokra támaszkodó osztályozásának kulcsát" (i. m. 187—88; az én kiemelésem: K. F.). Ezeknek az elvi szempontoknak a figyelembevételével osztályozta Laziczius a magyar nyelvjárásokat három-, illetőleg négyszögű ábrával, aszerint, hogy azok nem ismerték, vagy ismerték a zárt ë hangot, megjegyezve, hogy a zárt ë realizációja „nyelvjárásilag is nagyon szűkkörű" (i. m. 171), az irodalmi nyelv pedig nem teszz különbséget közöttük (i. m. 170). Mindezek alapján a zárt ë fonológiai státusáról az alábbiakat állapította meg: „fonológiai pusztulásáról még korai volna beszélni, bizonyos azonban, hogy a folyamat már nagyon előrehaladott állapotban van, és ennek oka újabban főleg a köznyelv terjedésében keresendő" (i. m. 171). Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy mire alapozta Laziczius a zárt ë jelenére, de főleg jövőjére vonatkozó pesszimista megállapítását. Az egyik ok kézenfekvő: soha nem vett részt nyelv járáskutatási munkálatokban, tehát saját tapasztalata, élménye, csak a „budapesti nyelvjárás"-ról volt. A nyelvjárások fonológiai szempontú osztályozásában tehát csak a már meglevő gyűjtési eredményeket tartalmazó munkákra, írásokra támaszkodhatott. Ezeknek az értékéről őszintén bevallotta: „Használni tehát csak azt a meglevő irodalmat használhatjuk, amely inkább a tegnapról ád képet, és emellett még külön nehézséget is rejteget: a szempontok különbözőségét (nem nyelvészeti, nem tisztán leíró szempontok érvényesülése)" (i. m. 166).4 4 Csak tudománytörténeti érdekességként jegyzem itt meg, hogy

LAZICZIUS egy másik, az emfatikum létét elméletileg megalapozó írásában (LAZICZITTS 1936/1966), annak ellenére, hogy az adott esetben a nyílt, meg a zárt ë különbsége nem fonematikus jellegű, külön betűtípusokkal jelölte őket: ember, szemben az első e lényegesen hosszabb voltával szerkesztett párjával, az e :m6er-rel (i. m. 59). Nagyon egyértelműen állítja szembe a rövid e-t a hosszú e-vel, megállapítva, hogy itt a kvantitásbeli különbség fonológiai szempontból nem olyan, mint a tör és tőr szópárokban. Az utóbbiakban a „jelentóskülönbség exponense" a kvantitásbeli különbség, tehát itt a kvantitás meglétének, vagy hiányának fonematikus értéke van: mind a rövid ö, mind a hosszú ő külön fonéma a magyarban, szemben az ember ~ e:mber kvantításkülönbségóvel, amely nem fonéma, de nem is variáns. (LAZiczrus 1936/1966. 59.) Nem vitás, hogy itt némi törés mutatkozik LAZICZIUS gondolkodásmódjában: ha a nyelvjárások kisebb része tesz különbséget a két e között, a köz- meg az irodalmi nyelv egyáltalán nem ismeri őket, akkor miért kapott külön betűt a két hang? De — úgy gondolom — nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem ez a fajta „szempontváltozás" jel-