Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kálmán Béla–Berta Árpád: Tatár jövevényszavak a vogulban [Tatarische Lehnwörter im Wogulischen] 43

52 KÁLMÁN BÉLA-BE RT A ÁRPÁD A szóvégi magánhangzó eltűnése föltehető már az átadó tatár nyelvjárásban is. A szó a vogulban sem vegyes hangrendű, mert Munkácsi w-val jelölte a T nyelvjárásban rendszerint az u és ü közti magánhangzót, amelyet Kannisto w-vel jelöl (pl. MŰNK. ustal 'asztal', KANN. [TLWW 72] TJ üstäl ua.). 21. (MŰNK.) T usit-: pal-u. 'szétnyom (krumplit)': pitém kartopmé paluêitlém 'a főtt krumplit szétnyomom'. < *usat- 'szétmorzsol' vö. K: kirg. usât- 'pa3MejibqaTb, TpaH>KHpHTb, pacxoftOBaTb, TpaTHTb; szétmorzsol, tékozol, elkölt, költekezik', usala- 'TepeTb, pactHpaTb, HaTHpatb, MaccHpoBafb; szótken, bedörzsöl, gyúr' — O: tkm. usat-ÄejiaTb Mejibqe, n3MejibqaTb, ApoÖHTb, MejibMHTb; aprít, széttör' — Sz: alt. uza- 'Mflïb, TepeTb, pacTHpaTb; gyúr, dörzsöl, beken', uzat- '3actaBHtb tepeTb, pacTHpaTb; bedörzsöltet, bekenet', tuv. uusta- 'MHTb (KO>Ky npH BbiAeJiKe), pa3MHHaTb (KOJIOC); nyomkod (bőrt kikészít), szétdörzsöl (kalászt)'. További adatok: CLAUSON 16b, RÄSÄNEN 517a, SEVORTJAN I, 617 — 618. Egy török *uvsa- ~ *usa- 'szétnyom, aprít' igéből lehet kiindulnunk. Számos változatával találkozhatunk már a nyelvemlékekben. A vogul szó valamelyik szibériai tatár nyelvjárás *u$at- (esetleg *usü-) alakjára vezethető vissza. 22. (MŰNK.) É vartok, KL vártak, P vártéi, K vartê% ~ voarté% 'szőnyeg': É vártakéi nortim kwol-kan 'szőnyeggel borított padló'; somi yurép sät vartok 'arany szegélyű hét szőnyeg'. < *värtäk 'takaró, szőnyeg' vö. K: tat. őrt- 'noKpbiBaTb, HaKpbiBaTb; beföd, betakar', kirg. ürtük 'floporan nonoHa c yKpaineHHHMH; díszes, drága lótakaró' — O: az. örtük 'noKpOB, KOBep; takaró, szőnyeg', tkm. örtük 'noKpOB, BepxHHH CJIOH; takaró, felső réteg' — Cs: vit- 'beföd, fedez' (P), vite 'Kpbiuia, KpbiuiKa, noKpbiBajio; tető, födél, lepel'. További adatok: CLAUSON 202b, 205b — 6a, SEVORTJAN I, 551 — 552. A régi török *ört- 'beföd' származókával van dolgunk. Bolgár-török oldalon — a csuvas vit-, vite alapján — a szókezdő magánhangzó hosszú Ö- volt. Az o- a csuvasban kétféle fejlődést mutathat: vi- (ezt látjuk a vit-, vite alakokban, ahol az *-rt- > -t- változás szabályos) és va-. Az Ő- > vi- fejlődésre 1. még például: BT *or 'felső' >> csuv. vir ua., BT *ol- 'meghal' > csuv. vil- ua., *Ô- > va- fejlődés figyelhető meg a BT *or 'közép' > csuv. var ua. esetében. Az *Ő- eltérő fejlődéseit régi csuvas nyelvjárási ingadozással magyarázhatjuk. A csuvas vi- és va- fejlemények szókezdő v-je protetikus hang, szókezdő helyzetben labiális magánhangzók előtt szabályszerű. A vogul szó biztos csuvas hangtani kritériumot mutat. Egy csuvas nyelvjárási *värtäk O *vartak) kerülhetett tatár közvetítéssel a vogulba. Hasonló útja lehetett a 13. sz. sokan 'gyékény' szónak is. E 22 többlet-jövevényszó közül biztosan török eredetűnek tartom (K. B.) a többséget, bizonytalannak csak hármat: a 6., 7. és a 13. számút. Kannisto a tőle felsorolt 554-ből 46-ot vesz bizonytalannak. Az utóbbiak egy részében tatár közvetítést tesz föl akkor is, ha szerintem (K. B.) az oroszból való közvetlen átvétel ellen semmi sem szól, vö. RLwW 33—4. A most bemutatott jövevényszavak földrajzi elterjedése jól illik Kannisto eredményeihez (TLwW 221 — 2). Mind a négy (világtáj szerinti) nyelvjárásterületen előfordul (elől a biztos, második helyen a bizonytalan új etimológiák