Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kálmán Béla–Berta Árpád: Tatár jövevényszavak a vogulban [Tatarische Lehnwörter im Wogulischen] 43

TATÁÉ, JÖVEVÉNYSZAVAK A VOGULBAN 51 Szerintem (K. B.) a példamondat és az 'aludttej' jelentés alapján a vogul szót is tárgyas igének foghatjuk fel: 'savanyú tejet (eredménytárgy) alvasztott' és 'aludttej (tkp. alvasztott tej)'. • 18. (MŰNK.) T ujmát 'völgy'. < *uypat (esetleg *uymat) 'völgy' vö. K: tat. uy- 'ßOJißnib, jjejiaTb ymyöneHHe: váj, bemélyedést készít', tat. nyj. uyd'im 'HH3MeHH0CTb, HH3HHa; alföld, mély völgy', tatR uy 'Niederung, Tal, Vertiefung, Schlucht', bask. uypat yir 'HH3HHa; mély völgy, mélyen fekvő föld; kirg. oy- 'BbiflaJiÖbiBaTb; kiváj', oy 'HM3HHa, BnaÄHHa, KOTjioBHHa; lapály, mélyedés, völgykatlan', oyduri, oypoY] ua. — O: oszm. oyma 'pe3b6a, rpaBHpOBKa; faragvány, metszés', oyum 'BbiÔHpaHHe (na30ß), BbieMKa, BnaflHHa, yrjiyÖJieHHe, HMKa; vájat, rovátka, mélyedés, gödör', az. uyug 'BnaAHHa', tkm. oy,oyluk,oytak 'HH3HHa' — Sz: szib.-tat. uy, uyas, uybas 'HH3HeHHbiH (o MecTHOCTH); alacsony (vidék)', alt. oy, oydïk, oy'ik 'HH3HHa, BnaflHHa, KOfJioBHHa' tuv. oy ua., oybak 'oTBepcfne, Abipa; rés, lyuk', oyuk* yrjiyÖJieHHe, BbieMKa, npoÖOHHa, HeSojibiuan nojibiHWi, npopyÖb; mélyedés, rovátka, rés, lék', hak. oymax 'BnaflHHa' — Cs: uy folkl. 'mező' (P). További adatok: CLAUSON 265b—266a, SEVOBTJAN I, 435. A török nyelvekben elterjedt oy- 'váj' és oy 'vájat' alakok ősi nomenverbumra utalnak. A csuvas uy tatár jövevény. A vogul szóbelseji -m- magyarázatát a törökben kell keresnünk. A szóbelseji m ~ p,b váltakozás a törökben ugyanis gyakori (1. TLwW 130). A vogul szó egy *o > u hangfejlődés utáni, a baskirból kimutatható uypat-hoz hasonló szó átvételére mutat. Talán idetartozik váj igénk is. 19. (MŰNK.) KL üs^us, AL us 'ész, eszmélet': KL am üsém kwäntêlils, at khansëm, mänr loâttu% 'megzavarodtam (eszem megzavarodott), nem tudom, mit mondjak'; am üsémné at páti 'nem jut az eszembe'; üsém TülTä ints 'emlékezetem megromlott'; soáw üs anéi 'nagyon okos (sok az esze)'; äkw usne pötémtiji 'ketten megegyeznek (egy észre jutnak)'; üsér\ ~ üsirj ~ user] 'okos': üsérj lä% 'bölcs beszéd'; üstaA TM ustal 'ostoba': ustal päts 'megbolondult'; por\klérj khum u. nämsenti 'a részeg ember értelmetlenül beszél'. < *us 'ész' vö. K: kar. us 'yM, pa3yM, paccyAOK, MyßpocTb; ész, értelem, bölcsesség' — O: oszm. us 'pa3yM, paccyAOK' — Cs: äs, os 'ész, tanács' (P). További adatok: CLAUSON 240ab, SEVOBTJAN 606 —607,RADLOFF I, 1741 — 1742. ősi török szóval (*us 'értelem') van dolgunk. Szórványos előfordulását a török nyelvekben feltehetően az indokolja, hogy az us szót igen korán kiszorította a hasonló jelentésű äs. (A két szó a törökben nem tartozik össze. Az äs volt ész szavunk forrása, és átkerült a tatárból a vogulba is: ïs, es, jës stb. alakban, TLwW 68). 20. (MŰNK.) T usärj 'kengyel'. < *üzärji 'kengyel' vö. K: tat. özär\ge 'cTpeMfl; kengyel', bask. öaärjge ua., kirg. üzörjgü ua. — O: oszm. üzgec 'ctpeMHHKa, BepeBOHHan JiecTHima; hágcsó, kötélhágcsó', tkm. üzer\r\i 'cfpeMH' — Sz: alt. uzerji ua., tuv. ezerjgi, ua., hak. izerje ua. — Cs: yärana 'kengyel' (P). További adatok: CLAUSON 289b, SEVOBTJAN I, 623—625. A szó eredeti alakja (Clauson szerint *uzerjü) a mai török adatok alapján — szókezdő magánhangzóját tekintve — nehezen rekonstruálható. Egy igen korai nyelvjárási ingadozásra kell gondolnunk (*ü- ~ *£- r^> *e-).