Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kálmán Béla–Berta Árpád: Tatár jövevényszavak a vogulban [Tatarische Lehnwörter im Wogulischen] 43

Tatár jövevényszavak a vogulban ARTTURI KANNISTO alapos és szinte teljességet sugalló monográfiájának: Die tatarischen Lehnwörter im Wogulischen (FUF 17 [1925]:1 — 264) megjelenése után tudtunkkal senki sem foglalkozott a vogul nyelv török jövevényszavaival. Kannisto több mint öt esztendeig tartózkodott a vogulok között. Nincs egyetlen olyan nem-vogul kutató, aki ennyi időt töltött volna vogul nyelvterületen, és akinek nála nagyobb anyaga lett volna a különböző vogul nyelvjárásokból. Ha tekintetbe vesszük, hogy előtte REGULY ANTAL és MUNKÁCSI BERNÁT nem egészen egy-egy évet töltött vogul földön, a szenior szerző pedig Leningrádban csak két hónapig gyűjtött 13 vogul anyanyelvű személytől nyelvi anyagot, alig volt remélhető, hogy még bukkan fel új adat. Ha még hozzátesszük, hogy Kannisto gyűjtésekor már csak a déli vogulok egy kis része érintkezett közvetlenül a tatárokkal, Kannisto után pedig tavdai anyag nem került elő, teljesen reménytelen vállalkozásnak látszott volna, hogy Munkácsi és Kannisto szótári anyagának közzététele előtt bárki a siker legcsekélyebb esélyével nekifogjon további tatár jövevényszavak kutatásának a vogulban. Mikor azonban e cikk kezdeményezője (K. B.) Munkácsi szótári anyagát rendezte sajtó alá, feltűnt neki, hogy a különböző nyelvjárásokból számos olyan szó kerül elő, amely sem nem finnugor, sem nem zűrjén (vö. RÉDEI, SLwW 1965), sem pedig orosz (KÁLMÁN, RLWW 1961), de nem látszott szamojédnak vagy osztjáknak sem. Különösen a déli és keleti nyelvjárásokból akadt több ilyen szó. Kannisto művének megjelenése óta azonban a további kutatás csak igen csekély eredménnyel kecsegtetett. Ez a munka ahhoz hasonlítható, mint mikor az ércbányákban a telérek kifogyta után a közép- és koraújkori salakhegyekből dúsítják azt az ércmaradékot, amely a régebbi, kezdetlegesebb módszerek miatt még benne maradhatott a kőben, mint ahogy ma Körmöcbányán teszik. 1979 októberében jött létre Mátrafüreden az együttműködési „egyezség" a két társszerző között. Ennek eredményeképpen KÁLMÁN BÉLA levélben küldött el BERTA ÁRPÁDnak száznál több „gyanúsnak" található vogul szót. Ebből az anyagból a turkológus Berta Árpád kiválogatta azt a 22-t, amelyhez talált megfelelőt egyes, átadóként szóbajöhető török nyelvekben. Tekintve, hogy a szibériai tatárok szókincse még nincs teljesen összegyűjtve, olyan vogul szónak török eredeztetése is lehetséges, amely csak távolabbi török nyelvekből mutatható ki. Mikor Kálmán megkapta Berta válogatását a turkológiai adatokkal, a kérdéses 22 vogul szót megküldte HONTI LÁszLÓnak, aki utánanézett cédulaanyagában, és talált is rájuk néhány, Kannistonál is előforduló P és T nyelvjárási adatot. Fáradozásait ezúttal is hálásan köszönjük. Ezután I