Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Varga János: A pluralitás és konnektivitás a részleges nyelvi szolidaritás jele [cirill] 422
A PLURALITÁS ÉS KONNEKTIVITÁS MINT A RÉSZLEGES NYELVI SZOLIDARITÁS JELE 423 ennek néhol halvány, de mégiscsak észlelhető jeleire kívántunk rámutatni."3 Elsőnek hozta szóba egyik ilyen észlelhető jelként, hogy a mellérendelt mondattagok egybekapcsolása a giljakban is az osztjákra emlékeztető módon történik, s utalt a gilják -yej-kej-ge kapcsoló morféma feltűnő alaki egyezésére a többes -ku\-xu\-gu\-ko\-xo\-go morfémával. Kifejtette: ,,A gilják kapcsoló képző, a reprezentatív plurális és a családnév végződés egyaránt a kollektív-képzőhöz vezet el. Az így feltárt kollektív-képző esetleges további nomen possessoris szereplése is érdekes lenne számunkra, erről azonban jelen esetben nem beszélhetünk, mert a gilják nyelv a melléknév kategóriáját nem ismeri."4 A két legjelentősebb nyelvjárásban, az irodalmi nyelv alapjául szolgáló amuriban és a régebbi nyelvi állapotot tükröző szahaliniban a főnevek, a mutató névmások és a kijelentő módban levő igék többes számát a -ku ~ -yu ~ -gu ~ -xu, illetve a -kun ~ -yun ~ -gun ~ -xun morféma jelöli. A -k- és allomorfjai (-y-, -g-, -x-) a fonetikai helyzettől függően jelentkeznek. A többesjel használata a régi szövegekben — ós helyenként a mai nyelvben — rendszertelen: Sz. müz niyüvürjkun nafxut vindxun pontosított szövege: mirn niyvrjkun rjarxut vidyun 'a mi embereink vadászni indultak' (mirn 'mi, mienk', mi- szótő, -fn képző; niyvrjkun 'emberek', ríiyv- szótő, -rj- képző, -kun többesjel; rjarxut a rjarxud 'vadászik, csapdát állít' határozói igeneve, a-ía határozói igenevek esetében az egyes számú első, valamint a többes számú első, második ós harmadik személyt jelzi; vidyun 'mentek, indultak', vi- szótő, -d- aorisztosz képző, -yun többesjel). Ebben a mondatban a többes számban levő alannyal megegyezik az állítmány többes száma. A következő mondatokban viszont nincs egyezés. Sz. hu niyüvürjkun itd pontosított szövege: hu niyvrjkun itd 'ezek az emberek mondták' (hu mutató névmási és helyhatározói szótő; niyvrjkun ua. mint fentebb; itd 'mondta, mondja', it- szótő, -d aorisztosz képző). Sz. hun klundxun vezf-p§üf pontosított szövege: hu kludxun (niyvrjkun) vest-peüt 'ezek a tigrisek (az emberekre) rávetették magukat' (klundxun 'tigrisek', klundszótő, -xun többesjel; vezr-psür' 'vetődve jött', vez- ~ -ves- és psü- szótövek, -f és -t képzők, de a -t képzővel ellentétben a -rj-r csak a határozói igenevek egyes számú 2. és 3. személyében használatos). A pontosításból kitűnik, hogy az alany számban jelenleg megegyezik a használatos határozói igenévi alakkal, míg a múlt század végén L. J. STERNBERG megjegyezte: „A psür ige furcsa módon egyes számban áll a többes számú alany mellett, s ez gyakori jelenség a gilják elbeszélőknél".5 Ugyanakkor az együttes cselekvés morfológiai jelölése rendszeresnek mutatkozik, ami más tényezőkkel együtt arra engedett következtetni, hogy a többes jel mint kialakulófélben levő kategória inkább kollektív-képzői jellegű, eredetileg a komitativusi árnyalatú kollektívum kitevője volt.6 Űgy tűnik, a rendszertelenségben bizonyos rend elemei rejlenek. Például a főnevek a számnevek mellett mindig egyes számban állnak, és ennek megfelelő az állítmánynak a száma is. A rokonsági terminusokban a többesjel megléte vagy hiánya az ősi nemzetségi viszonyokkal, illetve azok felbomlásával köthető össze. Például a p'ütkxun 'apáink' jelentése a. mai nyelvben 'szüleink', régen viszont pluralitást is jelzett. A Sz. aka, pütxun xerjá! pontosított szövege: aka, pütkxun 3 HAJDÚ: NyK 71: 76. 4 HAJDÚ: i. m. 75. 5 STERNBERG, MaTepnajibi no H3yqeHHK) ranímKoro H3HKa H $ojibKJiopa. I. Camcr-rie-Tepßypr 1908. 102. 1. 15. sz. jegyzet. 6 PANFILOV: i. m. I, 117.
