Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Vekerdi József: Nyelvészeti adalékok a cigányság őstörténetéhez [Sprachgeschichtliches zur Urgeschichte der Zigeuner] 415
NYELVÉSZETI ADALÉKOK A CIGÁNYSÁG ŐSTÖRTÉNETÉHEZ 419 szégyenéül rója fel, ha dombákkal érintkeznek,17 dómba nőket fogadnak háremükbe,18 dombák kíséretében vadásznak. 19 Egy balga király varázserővel akarta erősíteni testét, erre „egy dómba megitatta valami folyadékkal, azt állítva, hogy erőt adó varázsital".20 Egy másik király nevetség tárgyává tette miniszterét, „vándorszínész ruhába öltöztette, és úgy szaladgáltatta, mint egy dómba katona szokott."21 Nem tudunk arról, hogy a dombák katonai szolgálatot teljesítettek volna (kasztonkívüli voltuk is kizárta ezt), s a jelenet nyilván úgy értelmezendő, hogy a dombák közismerten komikus figurák voltak az egykorú indiai színpadon, akiktől misem állt távolabb, mint a katonai vitézség. Ezeken az alkalmi célzásokon kívül egy helyen a dombák jelentős társadalmi szerepéről olvasunk. Csakravarman király (936—937) udvarába egy alkalommal egy Ranga nevezetű hírneves dómba énekes érkezett csapatával. Az együttes tagjai arany nyakláncokkal, karperecekkel és egyéb ékszerekkel voltak felékesítve. Az énekes szép leánya rabul ejtette a király szívét, és első királynéjává tette. Az előkelő rokonság tudata szerfölött követelőzőkké tette a dombákat, és a domba-nép valóságos rémuralmat teremtett az országban. A miniszterek is a dombák kegyét keresték, mert aki nekik hízelgett, az emelkedett magasabbra. A butább dombák ugyan nem tudtak vezető állásokba kerülni, de ravaszabb társaik kezükbe kaparintották az ügyek intézését az udvarnál. A befolyásuk tudatában dölyfös dombáknak mindenki úgy engedelmeskedett, mint a királyi rendeleteknek. Végül a királyt meggyilkolták felháborodott alattvalói, és a dombák egy pillanat alatt eltűntek.22 A „Királyok folyama" kiadója, Stein Aurél, a következő két megállapításban foglalja össze a dombákra vonatkozó szöveghelyek tanulságát: 1. Az ókori dombák kenyérkereseti forrása vadászás, halászás, bohócmesterség, kuruzslás stb. lehetett, a nők pedig énekesek és táncosok lehettek. 2. A különböző dómba csoportoknak nem volt állandó letelepedési területük, hanem az egész kasmíri medencében kóboroltak.23 Stein véleménye szerint a dombák életmódja és társadalmi helyzete a következő századokban úgyszólván változatlanul megőrződött Indiában. „A mai kasmíri dümb-ok, az egykori dombák leszármazottai, ugyanazok a legalsó kasztbeli falu-szegényei és csőszök, mint amilyenek gyanánt Kalhana történeteiben szerepelnek ... Nem házadodhatnak más kásmíriakkal, ennek következtében külső megjelenésük sajátos jellegét is megtartották."24 Stein Aurélnak Kasmírra vonatkozó megfigyelésével India egyéb területein is megegyeznek a néprajzi adatok. A dombák egész Észak-India területén elszórva élnek, egységes foglalkozásuk nincs, különböző alkalmi tevékenységekből tartják fenn magukat. Egy részük vándorló életmódot folytat, más részük letelepedett. Közös jellemző vonásuk, hogy mindenütt a helyi 17 Râjataranginï VI, 12; VI, 69; VI, 84. !» Uo. VII, 964. 19 Uo. VI, 182. 20 Uo. VII, 1133. Magyar olvasónak óhatatlanul Arany János „A bajusz" c. költeménye jut eszébe. 21 Uo. VIII, 94. Ismét Arany jut eszünkbe: „A nagyidai cigányok". 22 Uo. V, 354-413. 23 M. A. STEIN, Kalhana's Râjataranginï, a Chronicle of the Kings of Kasmír. II, 1900. 430. 1., jegyzet. 24 I. h. 10*
