Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Sz. Bakró-Nagy Marianne: Rekonstrukció és jelentésváltozás [Reconstruction and Semantic Change] 29

36 SZ. BAKUÓ-NAGY MARIANNE mely utóbbihoz azonban nyelven kívüli eszközökre, magyarázatokra már nincs szükség. Visszatérve most már példánkhoz, elmondhatjuk, hogy a toll jelentésének változásait kiváltó okokat ismerjük, klasszifikáltuk, de nem határoztuk még meg az eredeti és újabb jelentések közötti relációkat. I. szint >• II. szint tolP >. III. szint toll1 >• II. szint tolP >. toW [élő] [állat] [testrész] [toll] >• [élettelen] [ ] [ ] [toll] [eszköz] [kommunikáció] [írás] >. [élettelen] [ ] [ 1 [ ] [eszköz] [kommunikáció] [írás] A felírt jegyekhez — amellyel persze inkább taxonómiát jelölünk — magyarázatul a következőket: — a toll1

leírására ennél a négy jegynél többre nincs szükség, jóllehet a madár tolláról sokkal többet tudunk. E tudásunk azonban enciklopédikus, szemantikai jegyekkel nem írható le, pontosabban a jelentés-leírás szempontjából e tudásunk lényegtelen. A tolfi-ról az ÉrtSz.-ban a következő áll: ,,A madár testén levő, vékony gerincből álló és ezen, kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény." Csakhogy ez tudományos definíció, és nem a toll1

jelentése, mint ahogyan a

macskának, sem az, hogy emlős, gerinces, a ragadozókhoz tartozó élőlény. A magyar nyelv ismerője helyesen használhatja toll1

szavunkat, anélkül, hogy tisztában volna a toll szaruképzödmény voltával. Az, hogy a madártollnak gerince van, hogy lemezes szálakból áll, nem a jelentésnek, hanem ennek a bizonyos állati testrésznek a része. — kérdés lehet továbbá, miként szerepelhet a 'toll' mint jelentés is és mint jegy ([toll]) is? Ügy, hogy az előbbi a természetes nyelv eleme, az utóbbi pedig egy metanyelvé. A [toll] még egy sor jelentés elemzésében felírható. Itt az I. szintben egy bizonyos állati testrészt jelölő lexéma jelentését próbáltuk leírni vele, a II. szintben viszont ugyanez a jegy már inkább azt írja le, amiből az eszköz készült. Itt az [állat], [testrész] már nem eleme a denotativ jelentésnek, ezek olyasvalamik, amiket tudományosan tudunk a tárgyról. Hasonlóképp az is, hogy a lúd tolla volt alkalmas az írásra, hogy a madarak osztályán belül mi különbözteti meg a ludat a többi madártól, s hogy mi a különbség madár és emlős állat között. A három szint közül a II. a változás első szakaszának, a III. szint a második szakasznak a „végállomását" jelzi. A II. szint előtt játszódhatott le ugyanis az a változás, amelyben az [élő], [állat], [testrósz] jegyek fokozatosan megszűntek a denotativ jelentés jegyeinek lenni, az [élettelen], [eszköz], [kommunikáció], [írás] jegyek pedig fokozatosan azokká lettek (alább kerek zárójelben állnak). Ugyanez vonatkozik a II. és a III. szint között a [toll] jegyre is. Ezek az „átmeneti sztátuszú" jegyek inkább a szó konnotatív jelentésének a