Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Sz. Bakró-Nagy Marianne: Rekonstrukció és jelentésváltozás [Reconstruction and Semantic Change] 29
REKONSTRUKCIÓ ES JELENTÉSVÁLTOZÁS 35 jelentés közötti közbülső szintet a lúdtoll' képviseli, azaz egy olyan toll, amelyet íróeszközként használtak. Ezek szerint a következő szintekkel kellene számolnunk: I. amikor még csak 'madártoll' (toll1) jelentésében használták; II. amikor 'madártoll' (toll1) és 'egyfajta írásra használatos madártoll' ('lúdtoll') (toll2 ) jelentésében i s használták; III. amikor 'lúdtoll' (toll2) és 'íróeszköz' (toll3 ) jelentésében is használták, a továbbra is megtartott 'madártoll' (toll1 ) jelentés mellett. A közbülső szintet képviselő jelentés (toll2 ) a mai magyar köznyelvben már nem él, de adatolható. I. szint toll1 A jelentésváltozás szempontjából számunkra a II. és a III. szint az érdekes. II. szint: toll1 és toll2 jelentés viszony át hagyományosan metaforikus alapon, névátvitellel létrejött jelentésváltozásnak nevezhetjük, mivel ebbe a kategóriába sorolhatók azok a jelentésváltozások is, amelyeknek alapja egy tárgynak (esetünkben állati testrész) új funkcióban való használata (tehát a madártollak közül a lúdtollnak írásra való használata, íróeszköz lesz belőle). Ami változatlan: mindkettő madártoll; ami új: a funkció. III. szint: toll2 és toll3 jelentés viszonya hagyományosan szintén metaforikus alapon magyarázható. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a jelentésváltozások is, amikor egy azonos funkciójú tárgyat más anyagból stb. készítenek. Ami itt változatlan: a funkció (tehát, hogy tintával való írásra használják); ami változó: az anyag, amiből készül, és a forma. Mindezek értelmében tehát azt mondhatjuk, hogy az I. és II. szint, és a II. és III. szint között lezajlott két jelentésváltozás alapja metaforikus viszony, és névátvitellel történt. Tudniillik a jelölt tárgyak között van olyan azonosság és különbözőség az egyes szintek között, amelyek metaforikusoknak nevezhetők, ezek szolgálnak alapul, indukálják a jelentésváltozást. E viszonyok tehát nyelven kívüli viszonyok. A tárgy (funkciójának, anyagának, formájának) megváltozása kívülről hat a nyelvre, nyelven kívüli ok, amelyik aztán a nyelvben (a jelentésben) változást hoz létre, amennyiben ugyanannak a lexémának egy újabb jelentése jelenik meg (olyan jelentés, amelyik azonban nem független az eredetibb jelentéstől). Ez az újabb jelentés a nyelv, illetőleg a jelentés rendszerének egy eleme, s mint ilyen viszonyul a rendszer többi eleméhez. Ez az utóbbi viszony tehát már nyelven belüli viszony, de nem jellemezhető a nyelven kívüli kategóriákra érvényesíthető viszonyokkal, azaz nem mondhatjuk, hogy például metaforikusak, tekintettel arra, hogy a jelentéseknek nincs olyan tartalmi, anyagi, funkcióbeli hasonlósága vagy azonossága, amilyen a dolgoknak, fogalmaknak van. így például a jelentéseknek nem lehet az a funkciója, hogy írásra használják, és nem készülhet sem lúdtollból, sem más anyagból. Világos tehát, hogy a jelentésváltozások vizsgálatában el kell különítenünk egymástól a jelentésváltozást kiváltó, nyelven kívüli okok vizsgálatát meg az eredetibb és újabb jelentések közötti viszonyok vizsgálatát,
