Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Sz. Bakró-Nagy Marianne: Rekonstrukció és jelentésváltozás [Reconstruction and Semantic Change] 29

34 SZ. BAKE.Ó-NAGY MARIANNE 2.1. A kikövetkeztetett alapjelentés szemantikai jegyek együtteseként áll előttünk, következésképpen az egyes leány-nyelvi jelentéseket is a jegyekkel leírt formájukban kell egybevetnünk az alapjelentéssel. A leány-nyelvi jelentések szemantikai jegyei metanyelviek, a velük leírt jelentések viszont természetes nyelviek, adatoltak. Az alapjelentós szemantikai jegyei ugyancsak metanyelviek, de az a jelentés, amelyet velük leírunk már nem természetes nyelvi, hanem szintén metanyelvi, de ezen felül még hipotetikus is. Ha pedig hipotetikus, tehát legfeljebb valószínűsíthető, de — adatokkal — nem bizonyítható, mindazok a viszonyok, amelyek közte és a metanyelvi szinten megadott, de adatokkal bizonyítható leány-nyelvi jelentések között megállapíthatók, szintén hipotetikusak. E hipotetikus relációk, mint látni fogjuk, sokszor relációk sorozataként jelenik meg, azaz a jelentésváltozás több, egymást követő lépésben, közbülső stádiumon keresztül valósul meg. így az ilyen jelentésváltozásokat relációk egymásutánjaként, sorozataként fogjuk fel. A relációk meghatározásában LEECHet (1976. 99 — 102) követem, aki négy, két párra oszló komponenciális relációt állít fel a lexémák alakja, illetőleg jelentése között. Az egyik párba tartozik a szinonímia és a poliszémia, amelyek alakok és jelentések közötti viszonyok (ezekkel nekünk most nincs dolgunk); a másik párba a hiponímia és az inkompatibilitás, amelyek jelentések közötti viszonyok. Hiponímiáról beszélünk akkor, amikor két jelentés közül az egyik magában foglalja a másikat, az inkompatibilitás ennek az ellentéte (két jelentés kizárja egymást). Ezek a relációk szinkrón szintek lexémáinak a jelentései között vannak meg. Mi most a diakróniában próbáljuk alkalmazni őket, mégpedig a következők alapján: 1. A diakrónia — a nyelvi változás folyamata — egymást kronológiai rendben követő szinkrón szintek egymásutánja. (Az, hogy mit nevezünk szinkrón szintnek, teljesen önkényes.) A változás meghatározása e szinkrón szintek közötti egyezések és különbségek feltárása révén valósul meg. 2. A jelentés megváltozásának alapvető feltétele, hogy egy lexémát eredetibb és újabb (másodlagos) jelentésében, egy bizonyos szinkrón szinten, egy bizonyos ideig egyidejűleg használjanak. Ezen egyidejű használat következtében gyökeresedhetik meg a lexéma újabb jelentésében (is) a nyelvi használatban. 3. Mivel a jelentés valamilyen irányú megváltozása szükségszerűen feltételez egy olyan szinkrón szintet, amelyben az eredetibb, és a nyelvhasználatban egyre terjedő, újabb jelentés egyidejűleg létezett, a közöttük levő viszony a szinkróniában érvényes relációkkal jellemezhető. 4. A több lépésben lejátszódó jelentésváltozás több, egymást követő szinkrón szintet tételez fel, így az ilyen változások a szinkróniában érvényes relációk sorozataként határozhatók meg. Ezekben az esetekben a megelőző szint újabb (másodlagos) jelentése a rákövetkező szintben eredetibb jelentésként van jelen. Természetesen bárki megkérdezhetné, hogy miért nem a hagyományos kategóriákkal jellemzem a jelentésváltozásokat. Mivel a fenti négy pontban mondottakat még etimológiánk jelentésváltozásainak vizsgálata előtt egy külön példán is illusztrálni szeretném, erre a kérdésre is a példa elemzése során válaszolok. 2.1.1. A toll szónak a mai magyar köznyelvben két (nem átvitt) jelentése van: 'madártoll' és 'íróeszköz'. E két jelentés szinkrón szempontból egymástól független. Történetileg a második jelentés az elsőből keletkezett. A két mai