Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Varga László: A magyar intonáció funkcionális szempontból [Hungarian Intonation – from a Functional Point of View] 313

A magyar intonáció — funkcionális szempontból 0. Bevezetés Ahhoz, hogy az intonációt kielégítően tárgyalhassuk nyelvünk leírásán belül, meg kell állapítanunk, hogy melyek az intonáció legkisebb olyan elemei, amelyeknek jelentésmegkülönböztető szerepük, ún. „értelmi" funkciójuk van a magyar nyelvben. Ezeket az elemeket prozodómáknak fogjuk nevezni (vö. HAUGEN 1949). A prozodémák grammatikailag releváns funkcionális kategóriák, amelyek fonetikailag a beszédhangok hangmagassági és intenzitásbeli viszonyaiból, valamint a beszédhangok közötti szünetekből építkeznek elsősorban. Feltételezzük, hogy az intonáció három prozodémarendszer: a dallam-, a hangsúly- ós a határprozodémák rendszereinek a szerves együttese. Ezeket használja fel a grammatika. Az intonáció valójában persze több ennél, hiszen érzelmeket, attitűdöket is megkülönböztet, részint a prozodémákon keresztül, részint azokon kívüli eszközökkel, de e többlet vizsgálata nem feladatunk. A prozodémák fonológiai módszerrel, ún. minimális pár technikával tárhatók fel: olyan szegmentálisan (a bennük lévő fonémák milyensége és sorrendje szempontjából) azonos hangsorok összevetésével, amelyek jelentésbeli különbségét kizárólag egy prozodémarendszer tagjainak egyszeri szembenállása okozza. Természetesen a különbséget sokszor nem egy prozodémarendszer tagjainak egyszeri, hanem többszöri szembenállása, illetve egyszerre kettő, esetleg mindhárom prozodémarendszer tagjainak egyszeri vagy többszöri szembenállása hozza létre. A jelen dolgozat a magyar intonáció funkcionális vizsgálatához kíván hozzájárulni. A jelentésbeli megkülönböztetések egy bizonyos csoportját figyelembe véve meghatározza a magyar prozodémákat, és ezeken belül a dallamprozodómákra nézve részben hasonló eredményre jut, mint KOZMA (1974, 1976), KOZMA—SZENDE (1981). Ezenkívül új intonációs alapegységet állít fel, és a prozodémák lejegyzésére olyan jelrendszert dolgoz ki, amely fölöslegessé teszi az intonációs ábrákat. Feltesszük, hogy az intonáció valamennyi jelentésmegkülönböztető funkciójában (tehát az itt nem vizsgáltakban is) az itt feltárt prozodémák működnek közre; ez a feltevés mindaddig jogos, amíg az újabb kutatások tovább nem finomítják az itt vázolt rendszert. 1. Altalános kérdések 1.1. Az intonáció fonetikai mibenléte Különböző kutatók a fonetikai paraméterek különböző csoportjait vonják az intonáció fogalma alá. Lehet ez a hangmagasság (pl. JONES 1967. 275; LAZICZITJS 1944. 180—188); a hangmagasság és intenzitás (pl. DANES 1960);