Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293
A NYELVI KÖZLÉS TERMÉSZETE ES A NYELVI FUNKCIÓK 309 Figyelmet érdemel M. A. K. Halliday koncepciója is a nyelvi funkciókat illetően.43 A nyelvi elemzésnél a kompetencia és a mély struktúra fogalmát elutasítva Halliday figyelmét a nyelv különféle, mindennapi szituációkban való használatára összpontosítja. A nyelv adói és vevői kommunikálnak egymással, hatnak egymásra és céljuk elérése érdekében generálnak, valamint percipiálnak szövegeket. E felfogás szerint a szöveget, nem pedig a mondatot kell a nyelvi elemzés egységének tekinteni. Ez az álláspont a kommunikációs szituáció különféle típusainak a megkülönböztetéséhez vezet. Lehetőség nyílik ezenkívül arra is, hogy e szempontból határozzuk meg a nyelvi funkciókat. Halliday 3 alapvető nyelvi funkciót különít el: 1. ideatív (ideational), 2. interperszonális (interpersonal) és 3. textusi (textual). Az ideatív funkció a közlés tartalmára, az interperszonális viszont az adó és a vevő társadalmi szerepének a meghatározására, ill. fenntartására vonatkozik. A textusi funkció azokra a relációkra utal, amelyek a folytonos szöveg egyes mondatai között, ill. a szöveg és a szituációja között fennállnak. Az ideatív funkció nem csupán az információtartalom, hanem az adó belső világa a kifejezésére is szolgál. Az ideatív fogalom az ideákra és a képzetekre vonatkozik. Halliday felfogása szerint ennek a funkciónak a realizálása során a nyelv ráteszi az egyén tapasztalatára saját struktúráját. Ahhoz, hogy másképpen lássuk a világot, nem úgy, ahogy a nyelv sugallta nekünk, bizonyos intellektuális erőfeszítésre van szükség. Tapasztalataink olyan folyamatokra, személyekre, tárgyakra, absztrakcióra, tulajdonságokra, állapotokra és relációkra vonatkoznak, amelyek a nyelven kívüli valóságban keresendők. Halliday szerint a nyelvnek képesnek kell lenni arra, hogy ezt a tapasztalatot ki tudja fejezni. Ezzel kapcsolatban azokat a mondatokat, amelyekben az ideatív funkció érvényesül, három típusra osztja: 1. külső folyamatokról szóló mondatok, 2. relációkról szóló mondatok (pl. ,,egy adott osztályhoz tartozni" jelentésű reláció: János katona vagy „azonosságot kifejező" reláció: Az az ember, aki ott ül, az én szomszédom) és 3. pszichológiai folyamatokra utaló mondatok (percepciós folyamatok: látom, hallom . . ., megismerési folyamatok: hiszem, úgy vélem . . ., emocionális folyamatok: szeretem . . .). Az interperszonális funkció az adó és a vevő szerepét jelöli a kommunikációs szituációban. Segítségével interakció érvényesül az emberek között és lehetővé teszi, hogy ki tudjuk fejezni a társadalmi viszonyokat, az értékeléseket, a parancsokat stb. A nyelv az adónak lehetőséget ad arra, hogy kifejezze saját szerepét, állításait, kérdéseit, kétségeit, parancsait stb. Ezt a célt szolgálják a nyelvtanban az igemódok: a kijelentő, a kérdő, a parancsoló, a feltételes mód stb. A textusi funkció lehetővé teszi az adott szituációnak megfelelő szövegképzést. Az e funkciót teljesítő mondatok a kommunikációs szituáció résztvevőinek információcseréjét szolgálják. Ennek a funkciónak kétféle hatása van a kijelentés struktúrájára. Először is a mondatokat két részre osztja: a témára és a rémára. Másodszor, ez a funkció az adó intonációjában is érvényesülhet, úgy, hogy az adó azokat az információkat választja ki, amelyeket ki akar emelni. Ezekben az esetekben rendszerint új információról van szó. 43 HALIJDAYJM. A. K., Explorations in the functions of language. Edward Arnold Ltd, London 1973; Uő: Learning now to mean. Explorations in the Development of Language. Edward Arnold, London 1975; Uő: Language Structure and Language Function. In: LYONS, J. (szerk.), New Horizons in Linguistics. Harmondsworth, Penguin Books. 1970. 140-165.
