Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293
308 BASCZEROWSKI JANUSZ beszél. Tehát jogosan megkérdezhetjük, hogy a hasonló esetekben milyen nyelvi funkciók realizálódhatnak? Ha az információ vétele nem valósul meg, akkor bizonyára nem beszélhetünk sem kommunikatív sem emocionális funkcióról. Ez tény, de a reprezentatív funkció ez esetben is fennáll, akkor is, ha a kommunikációs modell csak az adóra redukálódik. Ha tehát van adó, akkor az expresszív funkciónak is meg kell lennie. Egyetértünk Bühlerrel abban, hogy a nyelv expresszív funkciójának a megjelenéséhez nem szükséges a vevő jelenléte. Egyesek szerint az expresszív funkció jellemzi az adót a vevőhöz való viszonyában. Ezt a nézetet nem tartjuk helyesnek, mert ebben az esetben valóban a kommunikatív funkció bizonyos nyelven kívüli tulajdonságáról lenne szó, nem pedig a tiszta nyelvi funkcióról. Azt mondhatjuk, hogy a nyelv expresszív funkciója, amely a beszélő viszonylatában realizálódik, abban áll, hogy segítségével az ember képes kifejezni gondolatait, élményeit stb. Természetesen más kommunikációs kódok (pl. gesztusok, mimika stb.) is betölthetik ezt a funkciót. Nem szabad azonban ezt összekeverni a kommunikatív és az impresszív funkcióval, ahol a beszélő magatartása (a nyelvi magatartás is) hatással van a vevő magatartására, melynek következtében a vevő ben bizonyos pszichikai képzetek alakulhatnak ki, tehát belső állapota megváltozik. Még egy nyelvi funkciót szeretnénk megkülönböztetni, nevezetesen, a megismerési funkciót. E funkció meghatározása egyáltalán nem könnyű feladat. Vizsgáljuk meg a következő kérdést. A természetes nyelv, a társadalomban kommunikatív és emocionális funkciót tölt be, s egyúttal jelentős szerepe van az objektív valóság megismerésében. Néha, egyszerűsítve a dolgot a megismerési funkcióról beszélünk olyan esetben is, amikor kölcsönös információcsere zajlik az objektív valóságról, pl. tanítás az iskolában.41 Ezt a nézetet sajnos nem lehet helyesnek tekinteni. A nyelv, mint ismeretes, az információ átadásánál mindenekelőtt a kommunikatív funkciót realizálja. A tanár mint adó, mielőtt elkészítette előadását, előbb megszerezte ezeket az ismereteket és csak utána adta át azokat. Véleményünk szerint az ember megismerési tevékenységében mindennek nevet ad, amit képes észrevenni és megkülönböztetni. Az ember megnevezi a dolgokat, mert másképpen nem tud beszélni róluk. Szerintünk a nyelvi jelek a megismerésnek egyszerre bizonyítékai ós eszközei. Ezt a módszert alkalmazza minden tudós ós kutató, de a kisgyermek is. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kisgyerek — különféle tárgyakra mutatva — fáradhatatlanul kérdezi a felnőtteket: mi ez? De ha megunjuk a rákórdezősködését ós azt mondjuk neki, hogy hagyja abba, bizonyos idő múlva észrevesszük, hogy a kisgyerek saját eredeti neveket ad a különféle tárgyaknak vagy egyszerűen rosszul megjegyzett, sokszor helytelen szavakat használ. Ez a megismerési funkciónak az eredménye, mivel az ember mindent megnevez, mindennek kell hogy jele ós szimbóluma legyen az emlékezetben. Ez azután támpontul szolgál az új dolgok megismerésénél. A megnevezés természetét illetően nem látunk lényeges különbséget a tudós által megalkotott terminológia ós a kisgyermek által kitalált nevek között.42 41 DOROSZEWSKI, W., O funkcji poznawczo-spotecznej jezyka. Paú3twowa Wyddawnictwo Naukowe, Warszawa 1973. 42 FURDAL, A., Jezykoznawstwo otwarte . . . 42 — 59; S. MEGGYES KLÁRA., Egy kétéves gyermek nyelvi rendszere. Nyelvtud Ért. 73. (1971); SIMONYI ZSIGMOND, G-yermeknyelv. Nyr. 35: 317 — 323; RADVÁNYI SÁNDOR, A gyermeknyelv szóalkotása. Nyr. 55: 32.
