Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293

A ÏTYELVI KÖZLÉS TERMÉSZETE ÉS A NYELVI FUNKCIÓK 305 funkcióról van szó. (Érdemes megemlíteni, hogy a konatív funkciót C. W. Morris pragmatikai funkcióként értelmezi.)33

A kontextusra ábrázoló,

jelölő, a kontaktusra fatikus, a kódra a metanyelvi, magára a közlésre pedig a poétikai funkció vonatkozik. (Mint tudjuk a fatikus funkció elnevezést B. Malinowski alkalmazta először a nyelvtudományban).34

Tovább folytatva gondolatmenetünket megpróbáljuk részletesebben elemezni a fatikus és a metanyelvi funkciót. Meggyőződésünk, hogy a kontaktustartást nem lehet semmiféle nyelvi funkciónak tekinteni. Még abban az esetben sem, amikor információ továbbításáról van szó vagy nagyon általános információt közlünk. Az, hogy a reagálás célja kontaktustartás, becsapás vagy a figyelem elterelése, olyan tényező, amely véleményünk szerint a nyelvi funkciók határain kívül esik. Ezenkívül pl. a jelszó segítségével történő kontaktuslétesítós szinte bizonyosan információ átadását jelenti. Amikor a telefonkagylóba beszélgetés kezdeményezésekor azt mondjuk, hogy Halló!, azt a tartalmat adjuk át, hogy ón vagyok az adó, te vagy a vevő, ós én beszélni szeretnék veled. A fatikus funkciót tulajdonképpen meg lehet különböztetni, de csak mint a kommunikatív funkció részét, ós nem mint vele egyenrangú és külön funkciót. Hasonló a helyzet a metanyelvi funkció tekintetében is. Jakobson párbeszédes példája egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy a nyelvnek szükségszerűen van külön metanyelvi funkciója. Egyelőre bizonyításként fogadjuk el azt a tényt, hogy maga a nyelv is a beszéd tárgyát képezheti, ugyanúgy mint pl. egy ország, az emberek vagy a pszichikai állapotok leírása, ábrázolása stb. Nem hisszük azonban, hogy a beszélgetés tárgyából kiindulva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nyelvnek különféle funkciói vannak. Ha mégis elfogadjuk ezt az álláspontot, akkor el kell fogadni azt is, hogy a nyelvi funkciók száma jelentősen növelhető. Ami viszont a poétikai funkciót illeti, azt kell mondanunk, hogy e funkció esetében kissé más a helyzet. A Jakobson által felhozott példák azt bizonyítják, hogy mind a rövid, — Veni, vidi, vici vagy / liké Ilce típusú — közlések, mind pedig a precíz ós finom poétikai művek esetében több olyan ténnyel találkozunk, amely arra enged következtetni, hogy a nyelvi kommunikációban szereplő elemek egész sora képes befolyásolni a vevő figyelmét és érzelmeit. Ezeknek az elemeknek a feltárása kétségkívül gazdagíthatja a poétikával kapcsolatos ismereteinket, ebből azonban nem következik, hogy a poétikai funkció mint magára a közlésre irányuló funkció, elfogadható. A nyelvi funkciókat P. Guiraud is35

tárgyalja, lényegében elfogadja a Jakobson-fóle koncepciót. A különbségek tényleg nagyon minimálisak, ós tulajdonképpen a nyelvi kommunikáció grafikai ábrázolásában és a terminológiával kapcsolatosan mutatkoznak elsősorban. A kontaktus helyett a médium jelentkezik, a kontextust viszont a viszonyítás helyettesíti, amely a viszonyítási funkciót (referentielle) vonja maga után, az ábrázoló helyett. (Érdemes itt megjegyezni, hogy a viszonyítási funkciót Milewski pl. szemantikainak nevezi, Zawadowski viszont reprezentatívnak.)36,37 Ezek a korrekciók kétségkívül 33 MORRIS,

C. W., Foundations of the Theory of Signs. „International Encyclopedia of Unified Science" 1, Nr. 2. University Press, Chicago 1938. 34 MALINOWSKI,

B., The problem of Meaning in primitiv Language. In: C. K. OGDEN—I. H. RICHARDS: The Meaning of Meaning. New York, Narcourt, Brace, 1923. 35 GUIRATJD, P., La sémiologie. Presses Universitaires de France, Paris 1973. 9-13. 36 MILEWSKI, T., Jçzykoznawstwo. Warszawa 1965. 37 ZAWADOWSKI, L., Lingwistyczna teória jçzyka. Warszawa 1966. 122. 3 Nyelvtudományi Közlemények 83/2