Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Sz. Bakró-Nagy Marianne: Rekonstrukció és jelentésváltozás [Reconstruction and Semantic Change] 29
30 SZ. BAKRŐ-NAlir MARIANNE alap jelentéssel kapcsolatban azért, mert benne csak annyi szerepel, hogy 'érint valakit/valamit' az érintkező dolgokat leíró jegyek helyett, amelyeket pedig az elemzésben felírtunk — [test], [testrész], [kéz], [láb], [eszköz], illetőleg [ember], [állat], [tárgy] — ; kérdéses tehát, hogy miért nem ezeket adtuk meg (1.1.1.); a gondolatmenettel kapcsolatban azért, mert a 13 jelentésnek a négy (mordvin, cseremisz, osztják, vogul) nyelvben való számszerű megoszlása nem azonos, mivel a 13 jelentés közül 4 tartozik a mordvinhoz, 3 a cseremiszhez, 4 az osztjákhoz és 2 a vogulhoz. Azaz a mordvinban és az osztjákban pontosan kétszer annyi jelentéssel dolgozhatunk, mint a vogulban. Márpedig ha egy nyelvből több jelentést elemzünk, akkor magasabb lesz a jegyek száma is, teljes elemzés végeztével a több jelentéssel adatolt nyelv statisztikánkban is magasabb jegy-számmal szerepel. A közös jegyek kiválasztásakor pedig könnyen előfordulhat — különösen az olyan etimológiákban, amelyekben csak két nyelv szavait rokonitjuk, s amelyek közül az egyikből több jelentés adatolható, mint a másikból —, hogy a leggyakoribb közös jegyek csupán az egyik, a több jelentéssel résztvevő nyelv lexémáira jellemzőek, a másikra nem, vagy csak minimális mértékben. Tételezzük fel például, hogy a már elemzett etimológiának csak két tagja van: a mordvin 4 jelentéssel és a vogul 2 jelentéssel. A táblázatból leolvashatjuk, hogy melyek a leggyakoribb közös jegyek (itt is a kétharmados aránynál, a négyszeri előfordulásnál maradva): a [fizikai cselekvés] mind a hatban szerepel, az [ember], [érint], [egyszer], [erővel], [embert], [állatot] öt-öt esetben, az [eszközzel] jegy pedig négy esetben. Ha most jobban szemügyre vesszük, hogy miből adódtak ezek a számok, azt látjuk, hogy azok közül a jelentések közül, amelyekben az [embert], [állatot] ötször szerepelt, négy csak a mordvinban van meg, a négyszer előforduló [eszközzel] jegy pedig csak a négy mordvin jelentésben van meg (az [erővel], [egyszer] számszerű megoszlása 3/mord./: 2/vog./). A leggyakoribb közös jegyek tehát inkább a mordvin jelentéseit jellemzik, semmint a voguléit. Senkit se tévesszen meg, hogy a fenti jegyekből kirajzolódó jelentés két jegy kivételével megegyezik az egész etimológiára provizórikusan kikövetkeztetett alapjelentéssel. Oka az, hogy a mordvinban vannak meg azok a jelentések (főként az 'üt' és az 'ütlegel'), amelynek jegyei leginkább megfelelnek az alapjelentés jegyeinek, de erre még a jelentésváltozások kapcsán kitérünk. A második probléma (1.1.2.) tehát: miként kellene eljárnunk, hogy az ilyen, a rekonstrukciót félrevivő aránytalanságot kiküszöbölhessük, hogy a közös jegyek kiválasztásakor tükröződjék, számszerűen hogyan oszlanak meg a jelentések a nyelvek között. A felvetett két probléma megválaszolását kezdjük az utóbbival. 1.1.2. Kézenfekvő lenne, hogy az előzetes belső rekonstrukciót ajánlanánk megoldásul, ezzel ugyanis elérhetnénk, hogy minden egyes nyelvből csak egyetlen jegy-sorra redukálódnának a jelentések, azután ezeket összesítve következtethetnénk ki az alapjelentést. A belső rekonstrukciót több okból már korábban is (BARKÓ-NAGY 1979. 340, 342) elutasítottuk, de vizsgáljuk meg most már ezen a példán is, milyen eredményre vezetne (a mellékelt táblázat adatait felhasználva). Az egyes nyelvekből azokat a jegyeket vegyük tekintetbe, amelyek a jelentéseknek legalább a felében előfordulnak annak érdekében, hogy minél kevesebbet kelljen kizárnunk, így a mordvinban, a cseremiszben és az osztjákban azokat a jegyeket használjuk fel, amelyek a 4—3 — 4 jelentés közül legalább kettőben, s a vogulban mind a kettőben megvannak. A belső rekonstrukció eredményeként a következő jegyekkel számolhatnánk:
