Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293

304 BASCZEROWSKI JANUSZ fizikai csatornára és a pszichikai kapcsolatra van szükség, amely lehetővé teszi a kommunikáció kialakulását és folytatását. A modellt elemezve megfigyelhetjük, hogy a Bühler-féle modellhez képest további két elem szerepel benne: a kontaktus és a kód. E két elem kétségkívül gazdagítja a sémát, de feltehetjük a kórdóst, vajon egyáltalán szükség volt-e ezekre ? Vajon a Bühlerféle modell nem tartalmazza-e implicite ezeket az elemeket ? Nekünk úgy tűnik, hogy igen. Ha az információadó képes a közlést továbbítani a vevőhöz, akkor köztük léteznie kell a fizikai kontaktusnak. Véleményünk szerint a közlés mint fogalom, magában foglalja a kontaktus fogalmát is. Hasonló a helyzet a kód fogalmával is. Létezése természetesen szükségszerű, de ez magából a közlésből is következik. Triviálisnak tűnhet, de kód nélkül a nyelvi kommunikáció egyszerűen lehetetlen. A Jakobson-féle gondolatmenetet folytatva Bühler-modelljóben további elemeket is fel lehet fedezni. A Jakobson-féle nyelvi funkciókat a következő séma ábrázolja: • emotiv funkció (adó) ábrázoló funkció (kontextus) poétikai funkció (közlés) fatikus funkció (csatorna) metanyelvi funkció (kód) konatív funkció (vevő) Tovább elemezve ezt a sémát láthatjuk, hogy a Bühler-féle és a Jakobson-féle modell között még más jellegű különbségek is vannak. Ezek a különbségek abból erednek, hogy mind a két modellben más és más értelmezést kap a funkciónak a beszédaktus tényezőihez való viszonya. Bühlernél, mint ismeretes, a funkciókat csak egy elem realizálja, nevezetesen a kijelentés (közlés), de mindig a többi elem viszonylatában. Ezt talán a következő módon lehetne legjobban ábrázolni: valóság o N J5 i ••o o M c 3 adó kifejező felhívó vevő adó funkció funkció vevő Jakobsonnál ezzel szemben a nyelvi funkciókat nem a nyelvi kommunikáció folyamatában részt vevő tényezők közötti viszonyokhoz rendeljük hozzá, hanem egyszerűen a tényezőkhöz. Másképpen fogalmazva minden tényezőnek saját funkciója van. Ha például az információadóra orientálódunk, akkor emotiv funkcióról beszélünk, ha viszont az információvevőre, akkor a konatív