Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293
A NYELVI KÖZLÉS TERMÉSZETE ÉS A NYELVI FUNKCIÓK 303 a kommunikatív egység játszaná. Leontyev szerint: „Таким образом, в настоящее время имеются все предпосылки — как теоретического, так и практического порядка — для разработки такой концепции лингвистического описания языка, в которой основной единицей выступало бы именно высказывание как коммуникативная единица."29 II. A nyelvi funkciókról A nyelvi kommunikációs modellel nagyon szoros kapcsolatban vannak az ún. nyelvi funkciók. Maga a funkciófogalom, mint ismeretes, a nyelvészti tanulmányokban nagyon gyakran fordul elő. Sajnos, ezt a fogalmat különféleképpen értelmezik a kutatók. A funkciófogalom széles és pontatlan értelmezése félreértésekhez vezethet. Ennek kiküszöbölésére megpróbáljuk pontosabbá tenni ezt a terminust az általunk javasolt nyelvi kommunikációs modell tükrében.30 Ez annál is inkább szükséges, mivel a vizsgálandó kérdés szoros kapcsolatban áll a kommunikációs szituációval és a vele összefüggő tematikával. Egyébként mi is használtuk az előzőekben ezt a fogalmat, de a meghatározást mindeddig nem adtuk meg. Mint tudjuk a nyelvi funkciókról a legérdekesebb tanulmányt talán R. Jakobson írta.31 ő 6 nyelvi funkciót különböztetett meg: ábrázoló (jelölő, referenciális), emotiv (expresszív), konatív (impresszív), fatikus (kapcsolattartó), metanyelvi és poétikai funkciót, de további funkciókkal is számol. Ahogy írja, kiindulópontként a Bühler-féle nyelvi modellt fogadta el.32 Ebben a modellben szó van az adóról, a vevőről, a beszéd akusztikai formájáról és a szóban forgó jelenség tartalmáról. 4 elem közül központi láncszemnek a beszéd akusztikai formáját kell tekinteni, amely a többi 3 elemhez képest 3-féle funkciót tölt be: kifejező (expresszív) funkciót (amely az adóra vonatkozik), felhívó (impresszív) funkciót (amely a vevőre vonatkozik) és ábrázoló (szimbolikus) funkciót (amely arra a jelenségre vonatkozik, amelyről szó esik a közlésben). Ezt a kommunikációs sémát fejlesztette tovább Jakobson a következő módon: modelljében az adó továbbítja a közlést a vevőhöz. Ahhoz, hogy a közlés effektív legyen, a kontextusra kell vonatkoztatni (a közlésnek jelentenie kell valamit). Szükségszerű, hogy a kontextus észrevehető legyen a vevő számára^ verbalizálásra alkalmas vagy verbalizált legyen. Továbbá olyan kódra van szükség, amely teljesen vagy legalább részben közös a kommunikációs partnerek számára. Az adó és a vevő között kontaktusnak kell létesülnie, tehát olyan 29 Леонтьев, А. А., Высказывание как предмет... 36; Uő: Язык как социальное явление. Изд. АН СССР, ОЛЯ, вып. 4. 1976; Гак, B. Г., Высказывание и ситуация. Проблемы структурной лингвистики. Изд. Наука, Москва 1973; Торсуева, И. Г., Теория высказывания и интонация. ВЯ 1976/2. Lásd még: SCHMIDT, S. «Т., Some Problems of Communicative Text Theories. In: W. U. DKESSLER (szerk.) Current Trends in Textlinguistics. Berlin-New York 1978. 47-60. 30 BANCZEROWSKI J., A nyelvi kommunikáció . . . ; Uő: Az információ és a metainformáció . . . 31 JAKOBSON, R., Linguistics and Poetics. In: Тн. A. SEBEOK (szerk), Style in Language. Cambridge, Massachusetts 1960/66. Lásd még: JAKOBSON, ROMAN, Hang — jel — vers. Gondolat Kiadó, Budapest 1972. 229 — 244. Lásd még: SZÉPE GY., Nyelvi funkciók, generatív nyelvészet, népköltészet. Valóság 1969/6: 20 — 32; FÓNAGY IVÁN, Nyelvek a nyelvben. ANyT 12 (1978): 81-84. 32BÜHLER K., Sprachtheorie. Jena 1934; Lásd: LAZiczros GYULA, Altalános nyelvészet. Budapest 1942. 28 — 34.
