Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293

A NYELVI KÖZLÉS TERMÉSZETE ÉS A NYELVI FUNKCIÓK 301 — pl. nagy betűk használata, aláhúzások, különféle betűtípusok használata stb. —, amelyek mint kiegészítő információk segítséget nyújtanak a szöveg helyes megértéséhez.25

Egyébként maga az írott szöveg is hord bizonyos információt az információközlőre vonatkozóan.26

Tegyük még hozzá, hogy a beszélt szövegek gyakrabban spontán jellegűek, mint az írott szövegek. Ennek ellenére több beszólt szöveget nagyon is gondosan programozunk, mielőtt elmondanánk. Ilyenek például a különféle nyilvános nyilatkozatok, interjúk stb. Másrészt, sok írott szöveg is lehet spontán, pl. a levelek, a magánjellegű feljegyzések stb. Ezekben az esetekben azonban az írás üteme sokkal kisebb mint a beszédé, ami kétségkívül, pozitívan befolyásolja a kompetencia és a performancia között fennálló relációkat. A fentiek értelmében nem lehet egyértelműen azt állítani, hogy a természetes nyelvnek valóban két külön változata van: beszélt és írott nyelvváltozat. Azt mondhatjuk viszont, hogy a nyelvi szövegeket beszélt ill. írott, valamint rögzített, ill. nem rögzített szövegekre lehet felosztani. A rögzített, ill. a nem rögzített szövegekre való felosztás azért fontos számunkra, mert tulajdonképpen a nyelv szempontjából elsődlegesek a beszélt, nem rögzített szövegek. Más oldalról nézve a rögzített szövegek abban különböznek a nem rögzítettektől, hogy az utóbbiakban nem érvényesül az idő és a hely közötti szerves egység. Ez azt jelenti, hogy a dekódolási folyamat aszinkron a kódolási folyamat viszonylatában, ami azzal függ ösgze, hogy a kommunikációs szituáció, azaz az adó kódolási szituációja más, mint a dekódolási, azaz a vevő szituációja. Mint tudjuk, az utóbbi időben egyre elterjedtebbé válik a beszólt szöveg közvetlen rögzítése magnószalagon, ill. hanglemezen. Ez a két szövegtípus tehát összefonódik egymással. Azt mondhatjuk, hogy minden írott szöveg rögzített, míg a beszélt szövegeknek csak egy része nem tartós jellegű. Ebből következően a rögzített beszélt szöveg hasonló körülmények között jön létre és funkcionál, mint az írott szöveg. Eddigi gondolatmenetünkben azt feltételeztük, hogy minden nyelvi szöveget csak a kommunikációs aktusban lehet generálni. A valóságban viszont ez nem mindig van így. Gondoljunk csak arra, hogy az információközlő a nyelvi kommunikáció folyamatában sok esetben nem generál új szövegeket, hanem csupán reprodukálja azokat, amelyeket ő maga vagy valaki más korábban létrehozott. Ezt figyelembe véve meg kellene különböztetni a generált és a reprodukált, valamint az elsődleges és a másodlagos szövegeket. Ha valaki például egy szöveget olvas, akkor számára mint ve^p számára ez elsősorban reprodukált és másodsorban beszélt szöveg. Az adó számára viszont az elsődlegesen írott szöveg, azzal a kiegészítéssel, hogy maga az adó egyben vevő is. A szövegnek tulajdonképpen több típusa is lehetséges: 1. elsődleges beszélt szöveg, 2. elsődleges írott szöveg, 3. elsődlegesen írott, másodlagosan beszélt szöveg, 4. elsődlegesen beszélt, másodlagosan írott szöveg (pl. Kádár János az MSzMP XII. Kongresszusán tartott beszédének hű leírása, pl. stenogrammja), 5. elsődlegesen beszélt ós másodlagosan is beszélt szöveg (pl. reprodukáljuk, ismételjük valakinek a beszédjét), 6. elsődlegesen írott és másodlagosan is írott szöveg (pl. egy szöveget másolunk).27 25Copoi<HH, K). A.—TapacoB, E. <!>.—UlaxHapoBHu A. M., TeoperarcecKHe H npiiKJia,n;Hfaie npoöjieiwbi pe^eBoro oömeHHíi. W3R. Hayna, MocKBa 1979. 41—42. 26 BANCZEBOWSKI

J., AZ információ és a metainformáció . . . " ANTTSIEWICZ, J.—NIECKTJLA, F., Charakterystyka tekstów mówionych na tle klasyfikacji aktów komunikacyjnych. Studia nad skïadnia^ polszczyzny mówionej. Polska Akadémia Nauk. „Ossolineum", 1978. 21 — 41.