Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293
300 BA1ÏCZEROWSKI JANUSZ OÖyCJlOBJieHHOCTb BLICKa3bIBaHHH M0>KeT 6bITb npH^IHHOH CABHrOB B (JjyHKIJHOHH-pOBaHHH H3bIKOBbIX CpeßCTB B pa3r0B0pH0H pe^íH."21 Egyetértünk D. H. Hymes-szal abban, hogy szakítani kell „ . . . azzal a modellel, amely a nyelv felépítését úgy képzeli el, hogy annak egyik arca a referenciális jelentés felé fordul, a másik a hang felé, s így a nyelv szerkezete csak a két oldalt összekapcsoló szabályokból áll. Ez a modell azt sugallja, hogy a megnevezés a beszéd egyetlen használata, mintha a nyelvek nem lennének úgy szerkesztve, hogy panaszkodni, örülni, könyörögni, figyelmeztetni, anekdotázni, támadni tudjunk velük . . ., mintha nem lennének alkalmasak a meggyőzés, az utasítás, a kifejezés és a szimbolikus játék számtalan formájára. A nyelv modelljének a nyelvet a kommunikatív magatartás ós a társas élet felé irányulva kell modellálnia."22 Mint ismeretes, a beszélt ós az írott nyelvi kód közötti különbségek abból is adódnak, hogy a beszélt nyelvi kód elsődleges az írott nyelvi kódhoz képest és fordítva, az írott kód másodlagos a beszélt kódhoz képest.23 Mint tudjuk, a szakirodalomban több nézettel találkozhatunk erre vonatkozóan. Egyes kutatók szerint mind a két kód (beszélt és írott) egyenrangú, de vannak olyan nyelvészek is, akik egyenrangúságát nem ismerik el. Néha olyan furcsa véleménnyel is találkozhatunk, amely szerint elsődlegesek az írott szövegek, mivel az eddig feltárt legrégebbi nyelvi emlékek írott formában kerültek napvilágra. Ebben a vitában álláspontunk az, hogy az ember először megszerzi a beszélt nyelvi rendszert, és csak azután sajátítja el (vagy nem sajátítja el) azt a képességet, amely lehetőséget ad neki a beszélt szövegek írásban való rögzítésére. Röviden azt mondhatjuk, hogy az ember alkotta meg a nyelvet beszélt realizációjával, és ez a körülmény meghatározta a nyelv jellegét. Ezt a hangszubsztanciát nemcsak a nyelvi performanciára vonatkoztathatjuk, hanem a kompetenciára is. Az utóbbi esetben ez a szövegek alapján megtanult, elsajátított hangszubsztancia. Ehhez több kérdés is kapcsolódik, többek között a beszéd és a gondolkodás egységéről szóló és általánosan elfogadott elv is. Ebből az következik, hogy csak a beszélt szöveget lehet az írott szöveghez viszonyítani nem pedig fordítva. Ezt másképpen is megfogalmazhatjuk: az írott (vizuális) nyelvi jel a beszélt (auditív) nyelvi jelnek a tükröződése, transzformációja, tehát jelnek a jele, nem pedig valami más párhuzamos jelenség. Ezzel kapcsolatban teljes joggal megkérdezhetjük, hogy maga a szubkód nem determinál ja-e és ha igen, akkor milyen mértékben a lexikális eszközök, ill. a grammatikai struktúrák megválasztását. Megkérdezhetjük továbbá azt is, hogy melyik szöveg, a beszélt vagy az írott tartalmaz több információt ? Nyilvánvaló tény, hogy a beszélt szöveg, azon az információn kívül, amely a benne szereplő nyelvi jelek denotációjából, ill. konnotációjából következik, sok olyan metainformációt is közöl, amely elsősorban az információadóra vonatkozik.24 Az írott szövegből ezek az információk hiányoznak, de helyettük jelennek meg mások 21 Ka^KOBa, O., O pojiH KOHfeKCTa ... 247. 22 HYMBS, D. H., Kommunikativ kompetencia. In: Kommunikáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1978. 2, 342. 23 BANTCZEROWSKI J., A nyelvi kommunikáció és az információ néhány kérdése. NyelvtudËrt. 99 (1979); ZABROCKI, L., Jezykoznawcze podstawy metodyki nauczania jezyków obcych. PWN, Warszawa 1966; Uő: Kybernetische Modelle der sprachlichen Kommunikation. Zaklad Narodowy Imienia Ossolinskich. PAN, Wroclaw—Warszawa— Krakow-Gdansk 1975. 24 BANCZEROWSKI J., AZ információ és a metainformáció a nyelvi közlés struktúrájában. NyK 82 (1980): 83-101.
