Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293

298 BAÏÏCZEROWSKI JANUSZ jában is. Például a nem egyenrangú viszony esetében a nyelvi aktusok külön formája jelenik meg: parancs, tiltás, kérés, figyelmeztetés, fenyegetés, bírálat, fegyelmezés stb. A kommunikációs szituáció további jellemzői a nyelvi közlés témájával kapcsolatosak. Ahogy Dagmar Brcakova írja „. . . Bblöop KOMMyHHKaTHBHoro THna (noBecTBOBaHHe o coöbrrnH, H3Jio>KeHHe npoôJieMbi, pa3roßop 06 aKTyanbHo npoTeKaiomeft cHTyauHH) AJIH roBopnujero AeTepMHHHpoBaH. OH orpaHimeH, c OÄHOH cTopoHM, xapaKTepoMTeivübi HH^opMauHH H, CÄpyroö CTopoHH, xapaKTepoM KOMMyHHKaTHBHOH CHTyauHH.16 Többek között a következő témákat említenénk: az önéletrajz, a családi, a társadalmi, kulturális élet, az etikai-erkölcsi kérdések, egészség—betegség, tanulás, iskola, utazások, szolgáltatások stb. Nem nehéz belátni, hogy ezek a tényezők is erősen befolyásolják a beszélt nyelvi közlés lexikai összetételét és strukturális felépítését. Helyesen jegyzi meg Kafkova: „CoOTHeCeHHOCTb H3bIK0BbIX SJieMeHTOB C HeH3bIK0BbIMH OÖyCJlOBJlHBaeT pa3Hbie HMiiJiHUHTHbie CTpyKTypbi Bonpoca."17 Tovább elemezve ezt a kérdést, arra a megállapításra juthatunk, hogy maga a beszédaktus (kommunikációs aktus) is a kommunikációs szituáció integrális része, mivel benne minden beszélt közlés funkcionál. Nehéz részletekbe bocsátkozni a probléma tárgyalásánál, viszont szeretnénk rámutatni azokra a — véleményünk szerint — lényeges tényezőkre, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni a kommunikációs szituáció meghatározásánál. A következő tényezőkre gondolunk: 1. az információadó szándéka és az ezzel kapcsolatos nyelvi funkciók, 2. az információadó viszonya a beszédaktushoz (a beszédaktus hivatalos, nyilvános közegnek szól-e, ahol a tanúk stb. is szerepelnek, vagy olyan közegnek, amely kizárja a harmadik személy aktív szereplését, de a jelenlétét megengedi), 3. magának a nyelvnek: olyan paramétereire gondolunk, mint pl. a generált sorok hosszúsága, mennyisége, a rendszerbeli (paradigmatikus) eszközök (fakultatív ós kötelező), a lexikális eszközök (egyszerű, bonyolult, változó és idiomatikus jellegű) stb. A fentieket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a beszódaktus folyamatában nagyon sok különböző jellegű tényező szerepel. Ezeknek a feltárása, leírása és modellálása nélkülözhetetlen a nyelvi kommunikáció lehetőleg adekvát modelljének a felépítéséhez. Helyesen jegyzi meg Leontyev: „He cnyqaHHo B JiHHrBHCTHKe Bee öojiee 3aMeTHoe MecTo 3aHHMaeT TeopHH peqe-BOÍÍ KOMMVHHKauHH, HUH TeopHfl peqeBoro o6meHHH, npeAMeTOM KOTopoM HBJIH-eTCH aHajiH3 KaK pa3 Tex (J)aKTopoB peqeBOH AeflTejibHocra, KOTopbie KopeHHTCH B COUHaJIbHOM B3aHMOÄeMCTBHH JltOÄEH H OÔlUeHHH KaK OflHOH H3 erO CTOpOH."18 Pisarkowa es Miodunka munkái arra utalnak pl., hogy a névmás disztribúciója a beszólt szövegben lényegesen eltér az írott szövegétől.19 Az írott szövegben a névmás fontos szerepet játszik a koherencia fenntartása szempontjából. Meg-16 BpnaKOBa,

^arjwap, O CBH3HOCTH B ycTHbix KOMMyHHKaTax. In:CHHTaKCHC TeKCTa. PÏ3/J. Hayna, MocKBa 1979. 249; KOZEVNIKOVÁ, K., Komunikaëni podminky bëznë mluvenych projevú. Slavica Pragensia, 13 (1971): 95—110. 17 Ka<J)KOBa,

O., O poJia KOHTeKCTa . . . 244. 18 JleoHTbeB,

A. A., BbicKa3biBaHne KaK npe^Met... 35; Uő: ricHxojiorHH oÖmeHHfl. Try, Tap-ry 1974; Uő: MeTOflOJiorH^ecKHe npoöjieMbi counaJibHoa ncHXOJioraH. H3fl. HayKa, MocKBa 1975. 19 PISARKOWA,

K., Funkcja skladniowa polskich zaimków odmiennych. PKJ, Nr 22, Wroclaw 1966; MIODUNKA, W., Funkcje zaimków w grupach nominalnych wspólczesnej polszczyzny mówionej. ZNUJ, Prace Jçzykoznawcze. Zeszyt 43, Krakow 1974.