Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293

A NYELVI KÖZLÉS TERMÉSZETE ÉS A ÜTYELVI FUNKCIÓK 297 vajon ez minden esetben valóban így van-e? A kommunikációs aktusokat elemezve néha olyanokkal is találkozunk, amelyeknek az információtovábbítás egyáltalán nem célja. Hogyan lehet tehát megmagyarázni ezeket a nyelvi kommunikációs modell tükrében ? Erre vonatkozóan egy hipotézist szeretnénk felállítani, amely szerint az ember érzi a többi emberrel való kapcsolatának szükségességét és ezért a nyelvi viselkedése sok esetben nem más, mint a genetikailag kódolt közösségi ösztönből eredő igények teljesítése, melyeknek célja mindenekelőtt a kapcsolattartás. Tulajdonképpen ez nem egészen eredeti gondolat. Hasonló módon vélekedik Ch. F. Hockett is.13

Ennek a jelenségnek a konkrét megnyilvánulásai a különféle társalgási fordulatok használata, különféle udvariassági kifejezések stb. A fenti fejtegetések arra vezetnek bennünket, hogy megkülönböztessük a kommunikációs szituáció néhány összetevőjót. Az első vizsgálandó kérdés az információátadás módjával, helyével, idejével, eszközeivel, valamint a kommunikációs aktusban részt vevő partnerek számával kapcsolatos. A szöveg szempontjából nem mindegy, hogy milyen módon zajlik le a kommunikáció, közvetlenül „szemtől szembe" formájában14

vagy valamilyen technikai eszköz felhasználásával; pl. a televíziós kamerák előtt, vagy telefon, ül. mikrofon közvetítésével. Fontos az is, hogy hány partner szerepel a kommunikációs folyamatban, van-e vagy nincs ,,néma tanú a beszélgetéskor" stb. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a hely és az idő tényezőit sem. Meg kell különböztetni a saját, ill. idegen lakásban, hivatalban, közösségi helyiségben, közlekedési eszközön stb. generált szövegeket. Időbeli tényező a napszak, az évszak stb. Ezek a paraméterek nem mindig nyilvánvalóak. Köztudott, hogy másképpen alakul a közvetlen kommunikációban szereplő és másképpen a telefonkagylóba mondott szöveg. Az utóbbi sok tekintetben közel áll az írott szöveghez, mivel generálásakor a beszélgető partnerek látóköréből hiányoznak egyrészt a másikat körülvevő tárgyak, másrészt pedig a paralingvisztikai elemek. A televíziós kamerák előtti szereplés szintén tükröződik a nyelvi viselkedésen. A nyelvi kommunikációs folyamatban sok esetben a néma tanú jelenléte is hatással van a nyelvi közlés strukturális felépítésére. Véleményünk szerint a fent említett paraméterek megjelennek a nyelvi szignál síkján, pl. a deiktikus, a modális vagy a metainformációs szerkezetek tudatos használata.15

Szerintünk behatóbban kellene vizsgálni a kommunikációs szituáció és a vele kapcsolatos szöveg között fennálló relációkat is, hogy további empirikus anyagot szolgáltathassunk ezeknek a látszólag nem nyilvánvaló tényeknek a felderítésére. A kommunikációs szituációval kapcsolatos második kérdés a társadalmi és a szociális tényezőkkel függ össze. Egyrészt olyan tényezőkről van szó mint pl. a kommunikációs partnerek neme, kora, társadalmi hovatartozása, képzettsége, szakmája stb., a partnerek közötti viszonyról (pl. rokonság stb.) vagy rangbéli viszonyról stb. pl. tanár—tanuló, tiszt—katona, professzor—egyetemi hallgató, főnök—beosztott stb. Ezek a tényezők nyelvi síkon is tükröződnek és nemcsak a stilisztikai vagy a lexikai rétegben, hanem a nyelvi közlés struktúrá-13 HOCKETT, CH.

F., A Course in Modern Linguistics. New York 1959. 580 — 585. 14 POYATOS,

F., Cross-Cultural Analysis of Paralinguistic 'Alternants' in Face-to-Face Interaction. In: A. KENDŐN —R. HARRIS — M. KEY (szerk.), Organization of Behavior in Face-to-Face Interaction. Mouton, The Hague 1975. 277 — 314. 15 PISARKOWA,

K., Zdanie mówione a róla kontekstu. Studia nad skladniq, polszczyzny mówionej. Polska Akadémia Nauk, „Ossolineum". 1978. 7 — 20, Ka^KOBa, O., O pojin KOHTei<cTa . . . 242.