Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293
296 BASCZEROWSKI JANUSZ Mint ismeretes, a nyelvi kommunikáció folyamatában a vizuális és az auditív kontaktus visszacsatolást eredményez. Az információadó igyekszik elérni a kommunikációs aktus célját, s azért figyelemmel kíséri a vevő reakcióját. Az adó azonnal elemzi a vevő reakcióját, és ennek megfelelően korrigálja, ill. átprogramozza a saját szövegét. Ebben a közvetlen kommunikációs rendszerben a szöveget a vevő viselkedésének megfelelően lehet megszerkeszteni. Más esetekben a szöveg olyan marad, amilyennek a kezdetben beprogramozták. Az információadó, ill. -vevő szituációjában, amely során a kódolás, ill. a dekódolás végbemegy, két síkot különböztethetünk meg: a belső és a külső síkot. A belső síkhoz azok a dolgok tartoznak, amelyek a kommunikációs aktusban láthatatlanok, tehát: ismeretek a világról, nyelvi kompetencia és performancia stb. A külső sík elsősorban az adónak és a vevőnek a környezethez való viszonyával kapcsolatos. Az adó és a vevő egymással való beszélgetése bizonyos feltételek mellett zajlik, működésbe lép a kinezikai és a proxemikai kód is. A partnerek között meglevő térbeli relációk és a környezet, amelyben a kommunikáció végbemegy a kommunikációs aktus vagy szöveg szituációját képezi. Ami viszont magát a nyelvi közlés szituációját illeti, azt mondhatjuk, hogy az nem más, mint a valóság egy bizonyos fragmentuma, amelyhez a nyelvi közlés tartozik. Itt különböző esetek fordulhatnak elő: pl. a nyelvi közlés nem kapcsolódik semmilyen szituációhoz (pl. valakinek magyarázom a halmazelméletet), vagy a nyelvi közlés csak az adó szituációjával hozható összefüggésbe (pl. a barátommal közlöm telefonon, hogy mit csinálok az adott pillanatban). Megtörténhet, hogy a szövegszituáció nagyon szorosan együttműködik a nyelvvel az információ átadásánál. Ez az eset áll fenn a kötetlen beszélgetéskor különféle alkalmakkor. Más esetben a nyelvi szöveg egyszerűen arról szól, hogy mi történik az adó és a vevő között. A nyelvi közlés olyan erősen kapcsolódhat a szituációhoz, hogy nélküle teljesen érthetetlenné válik. Például egy futbalmeccs televíziós közvetítése a vizuális háttérrel jó példája annak, hogy a szövegszituáció szorosan együttműködik a nyelvvel. Az újságban közölt beszámoló ugyanarról a meccsről viszont annak a más típusú szöveg szituációjának a példája, amely során a nyelv egyszerűen referálja az eseményeket. Észrevételeinket a kommunikációs szituációt illetően azzal a megállapítással folytathatjuk, hogy a civilizáció fejlődése során az emberiség sok kód- ós jelrendszert hozott létre. A természetes nyelv csak egyike ezeknek. Tegyük még hozzá, hogy a nyelv univerzális kód.11 A nyelvi kommunikáció folyamatában különféle jelek ós kódok állnak kapcsolatban egymással. A nyelvi szöveg tartalma és struktúrája a gazdaságosság elvei alapján illeszkedik a fent említett együttműködés jellegéhez és méreteihez. A többi (nem nyelvi) kód szerepe a partnerek belső szituációjától függ.12 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy vannak olyan jelek, amelyek talán az egész emberiségre nézve közösek (pl. mosoly, dühgesztus, beleegyező gesztus stb.), de vannak olyanok is, amelyeknek az elterjedtsége korlátozott. Sok jel azoknak a partnereknek a „kizárólagos tulajdonát" képezi, akik jól ismerik egymást, mert közös tapasztalattal, élményekkel stb. rendelkeznek. Korábban azt állítottuk, hogy minden kommunikációs aktusnak a célja — az információtovábbítás. Most szeretnénk feltenni a kérdést, hogy 11 na3yxHH, P. B., K onpeAejieHHio yHHBepcaJibtíoro KO^a. BH 1969/5: 55-67. 12 BUDA BÉLA, A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest 1979.
