Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Sz. Bakró-Nagy Marianne: Rekonstrukció és jelentésváltozás [Reconstruction and Semantic Change] 29

Rekonstrukció és jelentésváltozás 1. Az alapjelentés rekonstrukciójának kérdéséről című dolgozatomban (BAKEÓ-NAGY 1978,1979) egy FU kori etimológia elemzése révén bemutattam, hogyan használhatjuk fel a szemantikai jegyekkel való jelentés-leírást az alapjelentés kikövetkeztetésében. Az alábbiakban ennek az elemzésnek a nyomán tovább haladva* a következő kérdésekre próbálok választ keresni : (1.1.) miként állapíthatjuk meg, hogy melyek a rekonstrukció alapját képező leggyakoribb közös jegyek; (1.2.) milyen a viszony a rekonstruált alapjelentés és a leánynyelvi jelentések között (a jelentésváltozások levezetése). 1.1. Elemzett példánkban az egyes jelentések leírása után azt mondtuk, hogy az alapjelentést a leggyakoribb közös jegyekből rekonstruálhatjuk. Csakhogy a „leggyakoribb" kifejezés azt sugallja, hogy kell valaminek — egy meghatározott számnak — lennie, amihez képest ezek a bizonyos jegyek a leggyakoribbaknak mutatkoznak, tehát könnyen úgy tűnhetik, hogy itt valamiféle viszonyításról van szó. Mégpedig olyan viszonyításról, amelyik nem csupán erre az egyetlen etimológiára, hanem az etimológiákra általában érvényes. Azt hiszem, nem lesz nehéz belátni, hogy a rekonstrukció számára felhasználható jegyeknek nincs egy olyan, abszolúte meghatározható száma, amelyhez képest, akár egyetlen etimológián belül is, eldönthető lenne, mit nevezzünk leggyakoribb jegyeknek. Induljunk ki abból, hogy az etimológiában szereplő szavak 13 jelentésének az elemzése eredményeként összesen 22 jegyet kaptunk — a [fizikai cselekvés] jegyet 13-szor, az [érint], [erővel] jegyeket 11 —11-szer, az [ember], [egyszer] jegyet 10-szer írtuk fel; azokat a jegyeket, amelyek azt írják le, hogy kit/mit érintünk, összesen 22-szer, amivel érintünk összesen 17-szer tüntettük fel (ez a két utóbbi szám abból adódik, hogy egyetlen jelentésen belül több ilyen jegy is szerepelhetett); a többi jegy ezeknél jóval kevesebb alkalommal szerepelt —, s tételezzük fel, hogy a leggyakoribbak azok a jegyek, amelyek az összes jelentésnek legalább a kétharmadában (13 jelentésről lévén szó, mondjuk, Í

nyolcszor, illetőleg annál többször) fordulnak elő. Ez a kikötés természetesen teljesen önkényes: mondhattuk volna azt is, hogy háromnegyedükben, felükben stb. S valóban: az *'olyan fizikai cselekvés, amelynek során az ember egyszer, erővel érint valakit vagy valamit' jelentést e kétharmados többség alapján is rekonstruálhatjuk. Csakhogy ezzel az alapjelentéssel és a gondolatmenettel kapcsolatban, legalábbis két ponton, kételyek merülhetnek fel: az * Az elemzés eredményét összefoglaló táblázatot (vö. NyK 81:350 — 351) — amelybe sajnálatos módon több hiba is becsúszott, s amelyet itt már javítva közlünk — a könnyebbség kedvéért 1. e dolgozat végén (27. 1.).