Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293
294 BASCZEROWSKI JANÜSZ teni további gondolatmenetünkben, mivel úgy véljük, hogy ez nem tisztán elméleti fogás. Egyáltalán nem nehéz példát találni arra, hogy a Kk és a K ny ténylegesen létezik pl. az idegennyelv-oktatás területén. Nem kell talán senkit meggyőzni arról, hogy sok esetben a szókincs és a grammatika kitűnő ismerete sem elégséges ahhoz, hogy helyesen tudjunk beszélni egy adott idegen nyelven. Nem elegendő ha mondatokat tudunk képezni, tudnunk kell azt is, hogy mikor és hogyan használjuk azokat. Hasonló megállapításra jutott több kutató.2 Egyetértünk Farbbal abban, hogy a nyelv grammatikája és az élő beszéd között megtalálható az egész társadalom szűrője.3 Ezzel kapcsolatban érdemes itt felidézni Dundes amerikai etnográfus véleményét, aki azt írja: ,,. . . students of oral literature have recorded a multitude of contextless texts with no indication as to how any one specific text might be used in a particular concrète situation. Thus the volume upon volume of American Indián tales so assiduously garnered by Franz Boas and his students are in somé ways liké collections of primitive musical instruments lining the walls of a muséum. We have the instruments plucked out of context, and while we can marvel at their matériái composition . . ., we have no idea how they are tuned or played or, more important, when or why."4 Mindebből világosan kitűnik, hogy a Kk -t nem szabad figyelmen kívül hagyni a nyelvészeti kutatásokban. Ezt a helyzetet bizonyos mértékben megváltoztatta a paralingvisztika kialakulása, amely tulajdonképpen a nyelvészetnek egy ága. Mint ismeretes, az első közlemény ezen a területen G. Trager tollából született.5 Érdemes itt megjegyezni, hogy a paralingvisztika kezdetben kizárólag csak azokkal a nyelven kívüli elemekkel foglalkozott, amelyek részt vesznek a nyelvi kommunikáció folyamatában és amelyeket másképpen szupraszegmentálisnak szoktak nevezni. Trager munkája nyomán olyan kutatások indultak el, amelyek több eredményt is hoztak.6 Ezzel egyidejűleg kiszélesedett a paralingvisztika kutatási területe is: kiterjedt a gesztusok, a mimika, a tér elemzésére is. Olyan elemekkel gazdagodott tehát a paralingvisztika, amelyek eredetileg a kinezikához és a proxemikahoz tartoztak, és amelyek egyáltalán nem nyelvi jellegűek.7 2 PELC, J. O uzyciu wyrazen. Wroctaw 1971. 3 F ABB, P., Word play. What happens when people talk. New York 1974. 43. 4 DTJNDES, A., Oral Literature. In: Introduction to Cultural Anthropology (Essays in the Scope and Methods of the Science of Man). Ed. by J. A. CLIFTON. New York 1968, 123. 6 TRAGER, G., Paralanguage: a First Approximation. „Studies in Linguisbics". 1958. Nr 13. 6 FELDMAN, S. S., Mannierismus of Speech and Gestures in everyday Life. New York 1959; PITTENGER, R. E. — HOCKETT, CH. F. —DANEHY, I. J., The first five minutes. Ithaca 1960. 7 BIRDWHISTELL, R. L., Kinesics and Context. Essays on Body Motion Communication. New York 1970; HALL, E. T., The silent Language. New York 1959; SCHEFLEN, A. E., A testtartás mint kommunikáció. In: Kommunikáció. Közgazdasági é3 Jogi Könyvkiadó, Budapest 1978. 100 — 121; POYATOS, F., Analysis of a Culture Through Its Culturemes: Theory and Method. In: A. RAPOPORT (szerk.), The Mutual Interaction of People and Their Built Environment. Mouton, The Hague 1976; Uő: The Morphological and Functional Approach to Kinesics in the Context of Interaction and Culture. Semiotica 1977/20: 3/4, 197 — 228; Uő: Language in the Context of Total Body Communication. Linguistics 1976/168, 49 — 62; KNAPP, M. L., A nemverbális kommunikáció. In: Kommunikáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1978, 2, 69 — 87; KojimaHCKHH, V. B., IlapajiHHrBHcTHKa. H3#. HayKa, MocKBa 1974.
