Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Bańczerowski Janusz: A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók [cirill] 293
A nyelvi közlés természete és a nyelvi funkciók Bevezetés • A jelen tanulmányban kísérletet teszünk arra, hogy feltárjuk azokat a tényezőket, amelyek a nyelv kommunikációs modelljéből következnek, és amelyek nélkülözhetetlenek a nyelvi közlés (közlemény) kommunikatív egységként való értelmezéséhez. Ezt a kérdést a kommunikációs szituáció oldaláról próbáljuk megközelíteni elsősorban. Ezenkívül elemezzük a nyelvi funkciókat is, hogy világosabb képet kaphassunk a nyelv működéséről a kommunikációs folyamatban. I. A nyelvi közlés természetéről Fejtegetéseinket a nyelvi közlésről azzal az állítással kezdjük, hogy a nyelvi kommunikáció folyamatát mindig bizonyos kommunikációs szituáció1 kíséri, és ebben a folyamatban egyidejűleg több kódrendszer lép fel. Ezek a kommunikációs kódok kölcsönösen keresztezik és kiegészítik egymást. A nyelven kívüli háttér — amely szoros kapcsolatban áll a beszédaktussal és ilymódon természetesen a létrehozott közlésekkel is bonyolult struktúrát képez — természetét illetően nem egységes. Ebből következik, hogy az ember a környezettel való érintkezésekor a nyelvi rendszert nem csupán mint egy teljesen izolált, zárt és autonóm képződményt sajátítja el, hanem megszerzi az adott közösség teljes kommunikációs rendszerét is. Ez azt jelenti, hogy a gyermek nemcsak a nyelvet tanulja meg, hanem egyidejűleg más jeleket és kódokat is (pl. a gesztusokat, az emberi, ül. az állati viselkedési kódot stb.). A nyelv tehát nem az egyetlen, de kétségkívül az alapvető kommunikációs kód azok közül, amelyeket az ember az adott nyelvi közösségben megszerez. Ebből az elképzelésből kiindulva a nyelvet az emberi kommunikáció rendszerének csupán egy részeként fogjuk tekinteni és megkülönböztetjük a kommunikációs, valamint a nyelvi kompetencia ill. performancia fogalmát is. (A kommunikációs kompetenciát Kk a nyelvi kompetenciát viszont K ny szimbólummal fogjuk jelölni.) A Kk tágabb fogalom mint a K ny , mivel magában foglalja azokat a nyelvi rendszeren kívüli elemeket is, amelyeket közös névvel paralingvisztikai elemeknek nevezhetnénk. Bár a Kk és a K ny megkülönböztetése az első pillantásra triviálisnak tűnhet, még sincs szándékunkban megkülönböztetésüktől eltekin-1 BANACH, J., Sytuacja komunikacyjna rozmowy. Aspekty metodologiezne. In: Studia nad skiadnia. polszczyzny mówionej. Polska Akadémia Nauk, „Ossolineum" 1978. 44; PALA, K., O komunikacni situaci. In: M. R. Mayenowa (szerk.), Semiotyka i struktúra tekstu. Wrocíaw 1973. 49 — 62; Ka$KOBa, O., O p0Jin KOHTeKCTa B pa3Hbix ranâx KOMMyHHKaTOB. In: CHHTaKCnc reKCTa. kfefl. HayKa, MocKBa 1979. 236—247; KomuaHCKHH, T. B., OyHKUHH napaJlHHTBHCTM"ieCKHX cpeflCTB B H3MK0B0Ë KOMJVtyHHKaUHH. BH 1973/1: 23; 3eMci<aH, E. A., PyccKa« pa3roBopHan peib. MocKBa 1973. 9.
