Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A kérdő mondatról [Questions] 273

A KÉRDŐ MONDATBÓL 289 (45) (a) Én tudom, hová tettem a pénztárcámat. (b) A párnád alá. (46) (a) Rájöttem, mikor is találkoztunk utoljára. (b) Tizenkét évvel ezelőtt. A (45) (b) és (46) (b) mondatok feleletek, de nem válaszok. Általában áll a következő szabály: • (47) Csak azok a függő kérdések értelmezhetők (közvetett) kérdésként, amelyek főmondati állítmánya nem-tudáshoz kapcsolódó attitűdöt fejez ki. Azt hiszem, (47)-hez nem kell külön magyarázat, hiszen ha a beszélő arról szól, hogy tudja a választ, nyilvánvaló, hogy nem vár választ a hallgatótól és a hallgató sem fogja kérdésként értelmezni állítását. Amikor azonban a nemtudáshoz kapcsolódó attitűddel vezeti be a kérdő mondat kijelentéstartalmát, kijelentésének kérdő mondatként való értelmezésének nincs akadálya. Ez a értelmezés természetesen nem „automatikus". Az, hogy a beszélő mikor fogja kérdő mondatként értelmezni az ilyen kijelentést, pragmatikai tényezők függvénye (a beszélő szándéka, a megnyilatkozás külső körülményei, a beszélő ós a hallgató viszonya stb. tartoznak ide). A kérdő mondatok funkcióinak vizsgálatakor láttuk, hogy ugyanannak a kérdő mondatnak több funkciója is lehet attól függően, hogy milyen beszédhelyzetben hangzik el. Vajon áll-e ez a közvetett kérdésekre is? A kérdésattitűdök közül csak a KÉRDEZ (x, V

P) jöhet ebből a szempontból számításba, hiszen a GONDOLKOZIK (x, V

P) és a

NÉZ (x, V

P), továbbá a

KÍVÁN (x, TUD (x, V

P) ) túlságosan explicit módon tükrözik a beszélő kognitív tevékenységét illetőleg állapotát. A -TUD (x, V

P) meg kizárólag a beszélő tudatlanságát fejezi ki. Könnyen láthatjuk, hogy a (48) Azt kérdezem, hogy mi a kérdő mondatok kijelentéstartalma. függő kérdés a beszédhelyzettől függően lehet információt kérő kérdés, didaktikai kérdés, vizsgakérdés, problémakórdés. A KÉRDEZ (x, V

K) attitűd ennélfogva kompatibilis többféle beszédhelyzettel is, a többi kérdésattitűd azonban csak az információt kérő kérdés beszédhelyzetével kompatibilis. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a KÉRDEZ (x, V

K) nem kapcsolódik közvetlenül a -TUD (x, V

K) attitűdhöz, legalábbis nem úgy, mint a többi kérdésattitűd. Következésképpen a (31) implikáció némi módosításra szorul. A KÉRDEZ (x, V

K) attitűdre ugyanis csak akkor áll az említett implikáció, ha az információt kérő kérdés beszédhelyzetéhez kapcsolódik. Ez viszont azt jelenti, hogy a KÉRDEZ (x, V

K) pragmatikailag, de nem szemantikailag implikálja a -TUD (x, V

K) attitűdöt. És most még egy utolsó megjegyzés. Említettük, hogy a kijelentésattitűdök is tükrözik a beszélő mentális állapotát/tevékenységét. Kézenfekvőnek látszik tehát az a feltevés, hogy egy kérdő mondat nemcsak a (25) (a) —(d)ben említett attitűdkonfigurációkhoz kapcsolódhat, hanem elhangozhat bármilyen, valamilyen kijelentésattitűdnek megfelelő kognitív attitűddel is. Más szóval, a 2 Nyelvtudományi Közlemények 83/2