Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A kérdő mondatról [Questions] 273

282 KIEFER FERENC KÍVÁN (B, TUD (B, V

K)) ,,a beszélő szeretné tudni a választ" (b) Információt közlő kérdés TUD (B, V

K) „a beszélő tudja a választ" FELTÉTELEZ (B, (LEHET (TUD (H, V

K))

&LEHET (TUD (H, V

K)))) ,,a beszélő feltételezi, hogy lehetséges, hogy a hallgató tudja a választ, de az is lehetséges, hogy nem tudja a választ" KÍVÁN (B, TUD (H, V

K)) ,,a beszélő szeretné, ha a hallgató tudná a választ" A vizsgakérdésnél az utolsó attitűd a következő attitűddel helyettesítendő: KÍVÁN (B, TUD (B, (TUD (H, V

K) ) v TUD (B, (TUD (H,

V

K)))) ,,a beszélő vagy azt szeretné tudni, hogy a hallgató tudja a választ vagy azt, hogy nem tudja" (c) Érzelmi attitűdöt kifejező kérdés TUD (B, V

K) ,,a beszélő tudja a választ" FELTÉTELEZ (B, TUD (H, V

K)) ,,a beszélő feltételezi, hogy a hallgató tudja a választ" EMOT (B, V

K) „EMOT a beszélő emotiv attitűdje a válasz-KÍVÁN (B, FELISMER (H, EMOT (B, V

K))) ,,a beszélő azt szeretné, ha a hallgató felismerné érzelmi attitűdjét" (d) Problémakérdés -TUD (B, V

K) ,,a beszélő nem tudja a választ" FELTÉTELEZ (B, -TUD (H, V

K)) ,,a beszélő feltételezi, hogy a hallgató nem tudja a választ" KÍVÁN (B, FELISMER (H, PROBLÉMA (V

K))) ,,a beszélő azt szeretné, ha a hallgató felismerné a válasz probléma voltát" Úgy látszik tehát, hogy a kérdő mondatok szempontjából releváns beszédhelyzetek jól jellemezhetők kognitív attitűdök konfigurációival. Természetesen (25) (a) —(d)-ben nem minden kérdő mondatra tértünk ki, módszerünk nem elegendő az összes kérdő mondattípus pragmatikai jellemzéséhez.6 4. Térjünk most vissza a kérdő mondatok szemantikai jelentéséhez ! A kérdő mondatok kijelentéstartalmának meghatározásánál már utaltam 6 Mindazok az esetek, amikor egy kérdő mondatot nem „eredeti funkciójában" használunk (amikor pl. óhajt, felszólítást, kérést, engedélyt stb. fejezünk ki a kérdő mondattal), az „indirekt beszédaktusok" elméletébe tartozik. Ennek az elméletnek a körvonalait megtalálhatjuk SEARLE 1975-ben, néhány részletkérdés alaposabb bemutatását pedig a Syntax and Semantics III. kötetében.