Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A kérdő mondatról [Questions] 273

280 KIEFER FERENC felszólító funkcióról beszél (vö. KÁROLY 1964. 82—88), de ennél nemigen tud többet mondani. A „felszólító funkció"-nak nyilvánvalóan vannak nyelvi mutatói is (pl. a feltételes vagy a felszólító mód használata), de a funkcióváltást elsősorban pragmatikai feltételek határozzák meg. A beszédaktuselmélet érdeme, hogy olyan (nem nyelvi) feltételeket kísérel meg megadni, amelyek teljesülése esetén létre jöhet a szóban forgó beszédaktus. A (17) (b), beszédhelyzetben a beszélő kérdés formájában információt közölhet a hallgatóval: (19) (a) Tudja, hogy tavaly megnősültem? (b) Hallotta, hogy Éva megbukott ? Ezeket a kérdéseket információt közlő kérdése knek nevezhetjük. Más esetekben a beszélő didaktikai célból tesz fel egy kérdést (didaktikai kérdések): (20) Mi lehet az eldöntendő kérdések kijelentéstartalma ? Ugyanez a kérdés más körülmények között vizsgakérdés. Ebbe a csoportba tartoznak a találós kérdések is (vö. LADÁNYI 1962. 192). Az egyes kérdéstípusok elválasztásához további feltételekhez van szükségünk, így például a didaktikai és vizsgakérdések nyilvánvalóan más külső körülmények között hangzanak el, mint az információt közlő vagy a találós kérdések. A (17) (c) beszédhelyzetben a kérdő mondat nem kérhet és nem közölhet információt. A kérdések tehát ismét „funkciót váltanak". Egyrészt ismét beszédaktust (közvetett kérést) fejeznek ki mint például a (21) (a) Ide tudnád adni a sót? (b) Tudnál egy kicsit segíteni ? Másrészt ide tartoznak az érzelmet kifejező, felkiáltásszerű kérdő mondatok: (22) (a) Megjöttél ? (b) Miféle viselkedés ez ? # (21) (a)—(b)-ről megint a beszédaktus-elmélet ad számot, (22) (a) —(b)-ben a beszélő „emotiv attitűdjei" jutnak kifejezésre. Végül a (17) (d) beszédhelyzetben a beszélő egy problémát fogalmaz meg kérdés formájában, a kérdésre az adott beszédhelyzetben sem a beszélő, sem pedig a hallgató nem tud válaszolni. Érdemes rámutatni arra, hogy egy adott kérdés mind a négy beszédhelyzetben előfordulhat ós így, anélkül, hogy közben szemantikai szerkezete (jelentése) megváltozna, más és más funkciót tölt be. Vegyük például a Mi a kérdő mondatok kijelentéstartalma? kérdést. A (17) (a) beszédhelyzetben információt kérő kérdésről van szó. A (17) (b) beszédhelyzetben ugyanez a kérdés lehet didaktikai vagy vizsgakérdés. A (17) (c) beszédhelyzetben kérdésünkkel csodálkozást fejezhetünk ki (például miután valaki valami egészen lehetetlent állít a kérdő mondatok kijelentéstartalmáról). És végül mondatunk problémát is jelölhet, ti. a (17) (d) beszédhelyzetben.