Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Serebennikov, B. A.: Mit jelent a nosztratikus hipotézis a finn nyelv történetében? (cirill) 19

A NOSZTRATIKUS HIPOTÉZIS 21 Az igaz, hogy a birtokos esetek végződése a nosztratikus nyelvekben hasonló, vö. finn kala Tisch', Gen. Sing. kala-n 'des Fisches', mong. gar 'Hand', Gen. Sing, gar-un 'der Hand', tamil ür 'Dorf, Gen. Sing, ür-un 'des Dorfes'. Mint Illiö-Svityc írja, a török nyelvekben az elsődleges -n végződésnek a -ki melléknévvégződéssel való összeolvadása eredményeképpen később kialakult a -i?j, -yr] birtokos végződés. A birtokos eset végződésének kialakulásáról szóló ilyen magyarázat bizonyos ellentmondásokat tartalmaz. A névmások függő tövei, amelyek az -n elemet tartalmazzák (pl. bu 'dieser', bun-un 'dieses' stb.), a török nyelvekben már akkor is léteztek, amikor a birtokos végződés még egyáltalán nem is volt jelen. A birtokos eset szerepét eredetileg az ún. Izafet-szerkezet töltötte be, vö. jak. at bdha 'der Kopf des Pferdes'. A birtokos végződés a török nyelvekben minden bizonnyal az instruktiv végződésének átértékelődése eredményeként jött létre. Az eszközhatározó végződósének birtokos végződésként való fölhasználása következtében a török nyelvekben az eszközhatározó használata jelentősen csökkent. Ma az instruktívnak csak néhány maradványa őrződött meg egyes határozószókban, vö. a törökben yaz-in 'im Sommer', kis-m 'im Winter' stb. A finnugor nyelvekben a birtokos eset végződése valószínűleg szintén az instruktiv végződéséből keletkezett, vö. cseremisz jal-m 'des Dorfes' és jold-n 'zu Fuß'. Ha zűrjén -lön birtokosvégződésből az l jelet elhagyjuk, megkapjuk az ön elemet, amely teljesen egybeesik az eszközhatározó -ön végződésével, vö. ztirj. cör-ön 'mit der Axt'. Illiö-Svityc véleménye szerint a nosztratikus ősnyelvben megvolt a jelölt tárgy -mA rangja. A nosztratikus nyelvekben ezt a tárgyeset -m eleme képviseli, vö. óind vrkam 'den Wolf, lat. lupum 'u.a.' finn kalan (< kalam) 'den Fisch'. A mandzsu-tunguz nyelvekben a tárgyeset végződése -ba, -bä formában szerepel, a -ma, -ma (nazális mássalhangzó után előforduló) alakokkal együtt. E végződés nyomai a dravida nyelvekben is előfordulnak. Ez a magyarázat azonban tartalmaz néhány ellentmondást. Az indoeurópai nyelvekben a tárgyeset valószínűleg egy latívuszi eset alapján keletkezett, vö. óind gramam gachati 'er geht ins Dorf, lat. Roman ire 'nach Rom gehen'. Az uráli nyelvekben a tárgyesetnek egyáltalán nincs ilyen jelentése. Ezen kívül a mandzsu-tunguz nyelvek tárgyesetének -ba, -bä végződése nem hasonlítható össze az indoeurópai és uráli nyelvek hasonló esetének végződésével. Illic-Svityö véleménye szerint a nosztratikus ősnyelvben létezett egy lokatívuszi jelentésű -da partikula. Ezt eredetileg enklitikus helyzetben használták főleg olyan névmások és tövek mellett, amelyek a térben való tartózkodásra utalnak. Csak később vált ez a partikula eset végződéssé. Ebből a lokatívuszi elemből származik az indoeurópai és uráli nyelvek -ta ablatívuszvégződése, vö. óind ma-t 'von mir', oszk touta-d 'aus der Gemeinde', a finn partitivusi forma, pl. taloa 'das Haus' (eredetileg taloda 'aus dem Hause'), valamint a dravida nyelvek (-thi, -du) és a régi török nyelvek (-ta) ablatívuszi végződése. A különböző nosztratikus nyelvekben az ablatívuszi jelentés tekintetében meglevő nagy különbségek azonban kétséget támasztanak bennünk afelől, ogy minden nosztratikus nyelvben azonos lenne a -ta végződés. Az európaih és uráli nyelvekben a -ta elemnek kifejezetten ablatívuszi jelentése van. A török nyelvekben ez az elem az ókorban lokatívuszi és ablatívuszi szerepű volt