Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 209

212 SZEMLE - ISMERTETÉSEK geinek és a szuzdali orosz hercegeknek a mozgolódásait azonban megérezték a cseremiszek is. Az Aranyhorda idején a hegyi cseremiszek, a Kazány környékiek és a mordvinok sorsa azonos: adót fizetnek. A 14. sz. első felében a közigazgatási területek ólén az adószedést ellenőrző daruga ( mongol; oroszul doroga) állt. Lassacskán magát a területi egységet is darugának nevezték. A hegyi cseremiszek területén és a mai Csuvas ASzSzK területén darugákról nincs tudomásunk (80), viszont a mezei oldalon 1552-ben 3 darugát említenek. Az Aranyhordából 1438 körül kiváló Kazanyi kánság területét tekintve magába foglalja Magna Bulgáriát, Kazány vidékét, a hegyes Volga-partot a Szvij agától a Moksáig és Szuráig, a Káma-, Vjatka- ós a Bjelajamentót. A Kazanyi kánság nem Magna Bulgária folytatása, hanem inkább, de nem teljesen, kicsiben az Aranyhorda. A Kazanyi kánság 5 darugából állott, ebből három, a galickaja, az alatszkaja és az arszkaja daruga — cseremisz lakosságú. Mivel ez a daruga-elv természetes (földrajzi, kereskedelmi és nem utolsó sorban etnikai) tagolódásra épült, rendkívül maradandónak bizonyult. Pl. az 1771 — 1773-as összeírás is ugyanezen 5 daruga szerint ment végbe. A darugát településcsoportok, a szotnydk. alkották,(a galickaja darugát pl. 13 szotnya). A szotnya ólén a megfelelő nemzetiségű, tehát cseremisz szotnyik állt. Nyugatabbra, a Jarany, a Bolsaja Koksaga és a Vetluga vidékén nem volt sem daruga, sem szotnya, ott a beljak, böljak ( < tör.-tat. 'csapat, csoport, horda') volt a közigazgatási egység. A kazanyi kánok hadjáratai Galics, Vologda, Csuhloma ós Kosztroma ellen cseremisz földön át vezettek. Különösen a galickaja daruga volt fontos terület — egyben életveszélyt jelentett a cseremiszeknek. Az 1468-as orosz évkönyv drámai módon örökítette meg az oroszok bosszúhadjáratát a tatárpárti cseremiszek ellen. 2.3. A következő alfejezet címe: A cseremiszek mint etnikai közösség az orosz állam megszilárdulása idején (93 — 125). 1546-ban a hegyi oldal viszonylag békésen az oroszok kezére jutott. A mezeiek sorsa a harcok, felkelések miatt másként alakult (róluk több ízben említést tesz híres irataiban Kurbszkij herceg is). A gyakori cseremisz felkelések közül méreteit tekintve az 1572—74-es, az orosz történelemben „cseremisz háború"ként említett 1580—84-es, valamint az 1606—1610-es emelkedik ki. A háborúskodásnak köszönhető a cseremiszföldi orosz városok alapítása, valamint a tömeges menekülés a „szabad" baskír földekre. A cseremiszek tehát bekerültek az orosz birodalomba. Válaszra vár a kérdés: milyen etnikai közösség milyen történeti típusát látjuk bennük ekkor megtestesülni ? A történészek szerint az i. sz. I. évezred végén a cseremiszek már egységes cseremisz nyelven beszélő, alapján véve kialakult népet képeztek. A nyelvészek szerint a mai cseremisz nyelvjárások az egykor egységes cseremisz nyelvből jöttek létre, „töredeztek szót". A Volga bal ós jobb partján élők elkülönülése lett kettészakadásuk oka. A régészek úgy vélik, hogy az ócseremisz nép a 11. sz.-nál később vált szét hegyire ós mezeire. Szerintük a folyamat a 12. sz.-ban kezdődött ós a 15—16. sz.-ra fejeződött be. Látva a többé-kevésbé eltérő véleményeket a szerző elméleti kitérőt tesz, és megpróbálja tisztázni azt a kérdést, hogyan jön létre a feudalizmus korában egy nép (Hapo#HOCTb). Az egyes ócseremisz csoportok főleg levéltári kutatásokra épülő leírása után K. I. Kozlova így összegezi mondanivalóját: A cseremiszek lakta föld etnolingvisztikai sokfélesége közelebbről szemlélve azt a benyomást kelti, hogy ez a sokféleség régi szétaprózottság nyomait őrzi. „Ezeknek a csoportoknak etnolingvisztikai különbözősége nemcsak területi elkülönültségükkel magyarázandó, hanem azt is fel kell tételezni, hogy különböző ócseremisz törzsi közösségektől származnak, amelyek a nemzetségi kapcsolatok megszűntével és feltehetően az egy- (azonos) nyelvű szomszédos népesség mozgásával ós keveredésével kisebb-nagyobb újraformálódó területi egységeknek etnikai magvavá váltak. A 16—17. sz. fordulóján aligha hatottak aktívan olyan szociális-gazdasági erők, amelyek a rokonnyelvű népesség autonóm csoportjait állandó, tartós etnoszociális egészbe tömörítették volna (erre a folyamatra jó száz-kétszáz évvel később került sor)" (124). Tehát a 17. sz. elején a cseremiszek még nem képeznek, képezhetnek egységes népet. 3. A harmadik fejezet „A feudalizmus megszilárdulása és a cseremisz nép [Hapofl-HOCTb] kialakulásának sajátosságai (17 — 18. század)" címet viseli. 3.1. Az első alfejezet a feudalizmus ós a paraszt-obscsina kérdéseit taglalja. Az 1600-as évek elejét az orosz történelemben a „zűrzavar" (cMyra) szakkifejezéssel szokás jelölni. Ez a zűrzavar, és az ezt követő erőteljes rendszabályozás, a parasztok röghöz kötése nagyarányú népmozgást eredményezett a Volga-vidéken. A cseremiszek jaszak -(adó)fizető parasztok, s mint ilyenem, földhöz kötöttek voltak. Viszont rendszabályok sora védte őket — legalábbis elméletben. A jaszak nemcsak magát az adót jelentette, hanem az adózási egységet is, ós a kincstárnak gondja volt rá, hogy a „jaszak" el ne néptelenedjók.