Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 209

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 211 alapja megteremtődött volna. Voltak ugyan egyenlőtlenségek, tehetősebb családok, kiemelkedő személyiségek, „monopoljoguk" (-helyzetük) mégsem volt. A szerző részletesen tárgyalja a Volgai Bulgária ( — Magna Bulgária) szerepét a cseremiszek etnogenezisében. Erre a részre azért kell alaposabban kitérnünk, mert általában az köztudott, hogy „a 9. század végétől a volgai bolgár birodalom keretében élnek egészen a 13. századi mongol invázióig" (HAJDÚ P. —DOMOKOS P., Uráli nyelvrokonaink. Budapest 1978. 235; 1. T. VUORELA, Suomensukuiset kansat. Helsinki 1960. 206.). K. I. Kozlova először is leszögezi, hogy nincs semmiféle adat arra, hogy a cseremisz vidék beletartozott volna a bolgár birodalomba („He H36e>Kaji ÖyjirapCKOro BJIHHHHH, KOHCIHO, H MapHHCKHÎi Kpafi, HO HeT HHKaKHx aaHHbix, MTO OH BxoßHJi B cocTaB ByjirapHH" 69). Az utóbbi évek régészete meggyőzően bizonyította, hogy a ,,mongoljárás"-ig Magna Bulgária központi területe a nyugati Kámán túl volt. Keleti határa a Sesma folyó középső és alsó folyása, északkeleten határa a Káma felé hajlott, magába foglalta a Zaj alsó folyását, délkeletről a Bolsoj Cseremsan mentén haladt. A Volgánál a bolgár földek az un. szamarai kanyarig nyúltak. A korai bolgárság „kompakt" lakosságot képezett a Szvijaga bal oldalán, a folyó középső folyásának medencéjében a Volga előterében, a mai Tatár ASzSzK ós a mai Uljanovi területtel határos vidékeken. A „mongoljárás" közvetlen küszöbén Magna Bulgária határát keleten ós délkeleten a Bjelaja alsó folyása és az Urál folyó középső folyása, nyugaton a Szvijaga torkolatvidéke, északon a Kazanka-mente alkotta. A mai Mari ASzSzK területén található bolgár kerámia kereskedés útján került oda. Azt a nézetet is cáfolja a szerző, miszerint a cseremisz feudalizmus kialakulásában a bolgárok szerepet játszottak. Akkor játszhattak volna szerepet — írja —, ha ők maguk feudális államot alkottak volna (69 — 70). Magna Bulgária azonban nem feudális, hanem feudalizmus előtti, prefeudális állam (^o^ey^aJibHoe rocyflapcTBo) volt. Ennek köszönhette katonai erejét: nem volt rá jellemző a feudális széttagoltság. Gyakorta olvasható, hogy a cseremiszek is alattvalói, vagyis adófizetői voltak a kazároknak (vö. Hajdú P. — Domokos P. i. m. 235: „. . . A cseremiszek ekkor szintén kazár fönnhatóság alá kerültek"). K. I. Kozlova szerint Joszif kazár kagán levele, amelyre hivatkozni szokás, csak a kagán vágyairól (adófizetésről), nem pedig a valóságos helyzetről (kereskedelmi kapcsolatokról) tanúskodik. Végeredményben tehát mind a „nemzetségi", mind a „feudális" elmélet tarthatatlan. A szerző úgy gondolja, hogy a cseremiszek történetében a tatárjárást megelőző korszak „feudalizmus előtti, emellett szociális-gazdasági vonatkozásban felettébb sajátos korszak, amely mint a történeti fejlődés sajátos stádiuma a törzsi-nemzetségi és a korai feudális társadalom közé esik" (72—73). Idézi A. I. Nyeuszihin találó megfogalmazását: „öypymi oömHHHbiM öe3 nepBOÖUTHOCTH [kiem. A. I. Ny.] H 3aKJiioqafl B ceöe B TÓ >Ke BpeMH couHajibHbie ajieiweHTbi HepaBeHCTBa, STOT o6mecTBeHHbiH cTpofi eme He 6biji KJiaccoBo-(})eoÄaJibHbiM — «a>Ke B TOM cMbicne, B IOKOM TaKOBbiiw 6biji caMbiö pamiHfi 4)eo#aJiH3iw" (Voproszi isztorii 1967/1: 76). Tehát a cseremiszeknek még nem volt határozott társadalmi formációjuk: a személyükben szabad termelők társadalmában megfigyelhető a személyi-családi tulajdon kialakulása, de maguk a termelők megmaradtak az íin. szomszédsági obscsina keretei között. Kialakult a patriarchális paraszti termelési mód, amelyről nem korabeli, hanem a 17—18. sz.-i dokumentumok tanúskodnak, ugyanis ez a termelési mód jellegzetes fedális „felhangokat" kapva a Középső Volga-vidékén a feudalizmus korában is fennmaradt. 2.2. Az 1236 — 1552 közötti korszak cseremisz történelme a következő, „A Mari vidék az Aranyhorda és a Kazanyi kánság idején" című alfejezet témája. A történészek a Batu kán 1236 —38-as hadjáratában tönkretett területek közé sorolják a cseremiszek lakta vidéket is, holott ez nem így volt. A kán a gazdag, a virágzó, a nem tönkretett Magna Bulgáriát akarta megszerezni, nem pedig — miként a szerző fogalmaz — annak „erdős perifériáját". A szerző megismétli állítását, miszerint „egyáltalán nem biztos, hogy történetileg a 3eMJi» öyjirapCKan fogalmába beletartoztak a cseremiszek lakta területek" (75). Bulgária lerohanása után Batu a mai Csuvas ASzSzK területén vonult nyugatra, kóbor csapatai meg-megjelentek a Civilj és a Szura erdős partvidékén. Az ún. Kazanyi krónika szerint IV. Iván serege Muromtól Szvijazsszkig a hegyes Volgaparton, a Batu által tönkretett „szárazon" haladt Kazány felé. Tehát a hegyi cseremiszeknek és a csuvasoknak kijutott a tatái'járásból és az „oroszjarás"-ból, a mezeieknek viszont nem. őket közvetve, a menekülők hullámai révén érte a csapás. Az Aranyhorda Berke kán idején (1257—1266) már jól szervezett, katonai-feudális állam volt. A 13. sz. második fele — a 14. sz. első fele a bolgár iparnak ós kereskedelemnek nemcsak újjáéledését, de egyenesen (újabb) felvirágzását jelentette. A Horda herce-