Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 209

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 209 ból való származtatása (annál is inkább, mert ezzel önmaga cáfolja az areális összefüggés feltételezésének jogosságát). A figura etymologica, bár nyilván megvan másutt is, hiszen az ugyanazon igéből formált igei alaptag, igenóvi determináns kettős — tartalmi ós formai — alliterálásának kihasználása kézenfekvő, ősi eredetűnek látszik az uráli nyelvekben. Vö. m. kérve kér, vog. É lotir) totne kwoss totsem 'izenetet hozni ugyan hoztam', esetleg nyeny. xädärahtawäa nîw %ädärahta? 'noryÖHTb -TO H Hero He norőyHJia' stb. Bartens könyve meggyőző alkotás. Anyagát imponáló biztonsággal kezeli, módszereit hajlékonyan idomítja a tárgy és a nézőpont előbbi által meghatározott változásaihoz, következtetései logikusak ós zömükben helyesek is. Hibái is inkább érthető „kihagyások" (nem dönt, ha felemás megoldással kellene beérnie). Művét ezért az uráli mondattan iránt érdeklődők feltótlen figyelmébe ajánljuk, de meggyőződésünk, hogy haszonnal forgatják majd azok is, akik „csak" a mordvinról, cseremiszről, votjákról akarnak többet tudni, vagy azok, akik az areális vizsgálatoktól várnak új eredményeket az uralisztikában. B. LABADI GIZELLA K. H. Ko3Jioea: OqepKH anumecKoa HCTOpun íviapHücKoro naposa Mry, MocKBa 1978. 343 1. 0. 1978 őszén jelent meg a moszkvai Lomonoszov Egyetem kiadásában az egyetem neprajzprofesszorának, KOZLOVA KLAVGYIJA IVANOVNÁnak a cseremiszek etnikai történetét tárgyaló könyve. Miként a cím jelzi, a szerző nem törekedett teljességre: a nyitott kérdések közül többre nem is állt szándókában válaszolni, és bizonyos kérdések tárgyalásától tudatosan elzárkózott. Egyetemi kiadványról, 1590 darabos példányszámról, tehát nehezen hozzáférhető könyvről ós egy fontos, az egész finnugrisztika szempontjából lényeges kórdós új módszerű taglalásáról lóvén szó, indokoltnak tűnik, hogy a művet a szokásosnál kissé részletesebben ismertessük. A 343 oldalas munkában pár oldalas előszó ós ugyancsak pár oldalas utószó fogja közre a négy nagy fejezetet, amelyek közül az első három a cseremiszek történetét tárgyalja a kezdetektől a 18. sz. végéig, a negyedik fejezet pedig a négy nagy cseremisz néprajzi tájegységet ismerteti. Az elő- ós utószó (ez utóbbi címe: „Összefoglalás helyett") felvillantja azokat az elméleti-módszertani kórdóseket, amelyek a szovjet néprajztudományt a könyv írása idején foglalkoztatták. Azokra a vitákra kell gondolni, amelyek az etnosz, az etnoszociális szervezet, a nép, a nemzetiség, a nemzet, etnikai történet s más hasonló fogalmak értelmezése, újraértékelése körül zajlott a 60-as, 70-es években. (Az eredmények kiművelése ós leglátványosabb összegezése J. V. BROMLEJ nevéhez fűződik, 1. oroszul 1973-ban, magyarul 1976-ban a Gondolatnál megjelent munkáját: Etnosz és néprajz, 359 1.; 1. még VERES PÉTER, A legújabb szovjet kutatások etnikum-elmélete. Népi kultúra — népi társadalom X. Budapest 1977. 253 — 277). Miről is van szó? Arról, hogy meghatározott milyenségű léthez meghatározott milyenségű tudat tartozik, vagyis egy bizonyos meghatározott szintű szociális-gazdasági-társadalmi fejlődési foknak egy bizonyos meghatározott etnikai közösség-típus felel meg. Hogy éppen milyen, melyik — ez a mai néprajz egyik központi kérdése, amelyet konkrét anyagon még mindig nem vizsgáltak ós bizonyítottak kellőképpen. Áz etnikai állapotok egymásutániságának leírásával (ez jellemezte a 19. sz.— 20. sz. eleji „klasszikus" néprajzot) nem lehet ós nem szabad megelégedni, nem elég elhatárolni egymástól az egye3 fejlődési fokokat, korszakokat, hanem — ós ezt tartják itt újnak — egy néposoport kialakulásának ós fejlődésének folyamatát hosszú időre elnyúló egységes egésznek tekintve rá kell mutatni mindazokra a tényezőkre, amelyek a fejlődési fokokat, korszakokat összekötik, egymásból törvényszerűen következőkké teszik. Mindez a gyakorlat szempontjából azt jelenti, hogy a korábban hagyományosnak tekintett társadalmi fejlődési fokok közé újakat kell beiktatni. A szerző célja tudományosan megalapozott választ adni arra a kérdésre, hogyan, milyen történelmi korszakokban, milyen viszonyok közepette váltak a cseremiszek feltételezett távoli Ő3ei valóban cseremisszó, vagyis néprajzilag pontosan körülhatárolható etnokulturális hagyományokban gazdag mai néppé (Hapo^-dá). Az ismertetendő mű tulajdonképpen cseremisz történelemkönyv. 1. Az első fejezet „A mari nép etnogenezisének kérdése" címet viseli (9 — 54). Első része (9 — 23) a finn—permi etnogenezisről, a második (23 — 54) az Ó33eremisz etnolingvisztikai közösség (egység) kialakulásáról szól. 14 Nyelvtudományi Közlemények 83/1.