Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Serebennikov, B. A.: Mit jelent a nosztratikus hipotézis a finn nyelv történetében? (cirill) 19

20 SEREBRENNIKOV, B. A. nagyobb csoportjának visszavezetése egy közös alapnyelvre nagymértékben tágítja a történeti perspektíva kereteit. így pl. ha az uráli ősnyelv már tíztizenötezer évvel ezelőtt is létezett, akkor a nosztratikus ősnyelv még távolabbi időkre tehető: kb. 30 000—40 000 év választja el tőlünk. Minél több rokon nyelvből áll egy nyelvcsalád, annál valószínűbb ezekben az archaizmusok megléte. Az ilyen régiségek vizsgálata sok esetben lényegesen bővíthetik és pontosíthatják ismereteinket a mai nyelvek történetéről. Űj hangtörvények fölfedezése és a nyelvtani szerkezet archaikus elemei lehetővé tennék számunkra, hogy világos képet alkothassunk a rokon nyelvek általános fejlődési vonaláról. A rokon nyelvek nagy csoportjainak megállapítása lényegesen pontosíthatat] an a nyelveknek a távoli ókorban elfogalt földrajzi helyzetét. Mint ismeretes, a finn nyelv korábban a finnugor nyelvcsaládba tartozott. A finnugor nyelvek összehasonlító vizsgálata lehetővé tette a finn nyelv történetének rekonstrukcióját. Miután a szamojéd és a finnugor nyelvek rokonsága be lett bizonyítva, a finnt az uráli nyelvekhez sorolták. A finnugor és szamojéd nyelvek rokonságának megállapítása nem okozott forradalmat a finnugor nyelvtudományban. A finnugor alapnyelv magán-és mássalhangzórendszerének hipotetikus sémája lényegében ugyanaz maradt. Különleges nyelvtani formák sem bukkantak föl. A szamojéd nyelvek azonban sok új vonással gazdagodtak. A finnugristák gyakran jelentős nehézségekbe ütköztek a szamojéd és finnugor adatok összehasonlításában. A nosztratikus elmélet szerint a finn a nosztratikus nyelvek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az uráli, hanem a török, mongol, kartvél, dravida és sémi-hámi nyelvekkel is rokonságban van. Ebben az összefüggésben érdekes dolog lenne tisztázni, hogy a nosztratikus elmélet milyen mértékben gazdagítaná a finn nyelv történetét. Illic-Svityc vitathatalan érdeme az, hogy az uráli, indoeurópai, török, mongol, mandzsu-tunguz, dravida, kartvél és sémi-hámi nyelvek valamennyi azonos vagy nagyjából azonos hangzású szavát összehasonlította. Természetesen ehhez fölhasználta elődei műveit is. E fáradságos és nehéz munka eredménye lett a nosztratikus nyelvek kétkötetes szótára. Illiö-Svityö ezt a könyvet a következőképpen nevezte: OnbiT cpaBHeHHH HOCTpaTHMecKHX H3MK0B (Kísérlet a nosztratikus nyelvek összehasonlítására). Köztudott, hogy a nyelvek genetikai rokonságának vizsgálatában a grammatikai formák genetikai rokonságának a megállapítása fontosabb, mint az azonos szógyökök kikövetkeztetése. Ezen a területen lehetségesek véletlen egybeesések, kölcsönzések stb. Illic-Svityc nemcsak a szavakat, hanem a nyelvtani elemeket is összehasonlította szótárában. A nosztratikus ősnyelv esetrendszerét érintő adatok meglehetősen gyérek. A nosztratikus ősnyelvben létezett a névszók és névmások függő formájának külön jelölője, az -n. Az indoeurópai nyelvekben ez a jelölő a heteroklitikus névragozás formáiban van képviselve, vö. óind yah-r-t 'Leber\ Gen. Sing. yak-n-as 'der Leber', orosz ja 'ich', Gen. Sing. menja, finn Part. minua 'mich' a mi- tőből, csuvas ebe 'ich', Gen. Sing. man-än 'meiner' stb. A névragozás szétágazó formáinak kialakulása után az -n-es formák funkciói nagyon leszűkültek. Ez mint a birtokos eset alakja maradt fenn.