Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - B. Labádi Gizella: Raija Bartens: Mordvan, tšeremissin ja votjakin konjugaation infiniittisten muotojen syntaksi 206

208 SZEMLE - ISMERTETÉSEK Apróság, ám a magunk részéről dicséretesnek tartjuk, hogy amikor bizonyos, már feldolgozott kérdésekre hivatkozik, azt nem az oldalszám puszta ismétlésével teszi, hanem egy-egy jellegzetes mondat felidézésével. Okfejtése így rendkívül eleven és — bízvást mondhatjuk — hasznos is az olvasó számára. A különféle szintaktikai funkciók bemutatása együtt jár a gyakran igen szigorú strukturális stb. feltótelek körülhatárolásával. Ennek egyebek között a kereszteződéseknél van jelentősége, amikor az egyes igenévi formák megjelenésében, ül. funkcionálásában kell jól érzékelhető — és főleg a nyelv belső törvényszerűségeit leleplező határt vonni. Mindez — óriási munka gyümölcseképp — megkönnyíti azoknak a dolgát, akik hasonló témával foglalkoznak, de az uráli nyelvcsalád más területén érdekeltek: az összehasonlításhoz mindent készen találnak. Bartens eredményei — fentebb részletezett erényeinek hála — megbízhatóak, s köztük számos új megállapítás is van. Ilyen pl. a md. -ms infinitivus attributumi használata (főnév szabad determinánsaként), amely azonban csak a népi énekekből adatolható. Vö. md. E ranzo biéor surguton pakéan sokams modazo (42) 'mustan helmen keltainen on Surgutin alueen peltomaa'. íme a régi,,igazság" megvalósulása ! Ennek a jelenségnek a vizsgálatát tehát feltétlenül folytatnunk kell ! Kapcsolatot keU keresnünk a bevezetőjében is említett, meglehetősen gyakori, sok uráli nyelvben megtalálható típussal, ahol az infinitivus a főnév komplementáris determinánsa. Vö. md. M saé íadé vanomé oóazoron corati 'túli keisarin pojalle vuoro vartioida'. A komplementáris és szabad bővítmény megkülönböztetése voltaképpen helyes, de meg kellene találni az elemzésnek azt az — azonos — szintjét, ahol a szintaktikai szerep megközelítése nem csupán a „múltból" történhetik. Erre azért is szükség van, mert amint az sejthető, a két lehetőség között nehéz választóvonalat húzni. Bartens az igenevek mondattani funkcióinak számbaételét egyéb, pl. stilisztikai megfigyelésekkel is kiegészíti. Az infinitivus pl. legáltalánosabban határozó, tárgy vagy alany lehet a mondatban (ez egyszersmind a történeti sorrend is). Allítmányi használata ritka. Ez alól csak a Kimenni ! típus kivétel. Előfordulásának modális indikációja: a beszélő határozatlanságát, kételkedését, zavarát, a helyzet bizonytalan vagy nehéz voltát fejezi ki. Vö. md. M meze {ijemst 'mitä tehdä?'; cser. K mom Mtáét id.; md. M kov tani molemsl 'mihin nyt mennä?' Hadd idézzünk hasonló jelenséget a nyenyecből, ahol a feltétlen gerundium a Mi vagyt, Ki őt, ül. a Jössz vagy nem (jössz) ? típusú mondatok állít -mánya. A konkrétumok (azaz az egyes igenevek különböző szerepben) felsorolása után általános áttekintés következik. Ez végső soron a sok megoldási kísérlet közül a legmegfelelőbbnek látszók elénk tárása, vagy ha úgy tetszik, a tanulságok levonása. Ezt az igenevek rendszerbe foglalása követi. Az utószó rövid és tömör. A leglényegesebb következtetéseket tartalmazza, így azt, hogy ha az igenevek az igei paradigma részeikónt jelennek meg, azaz állítmányok, akkor ennek határai csak szemantikaiak és stilisztikaiak, mivel ilyenkor egy infinitivus vagy particípium is verbum finitumként viselkedik. A másik területen (az igeneves szerkezetek mint beágyazott mondatok) már nagyon is határozott strukturális feltételek működnek. Vannak persze fokozatok ! Az infinitivus mint alany csak bizonyos szerkezetekben (meghatározott igék mellett) használatos. A gerundium lényegesen szabadabb: általában az ige (akármilyen ige) vagy az egész mondat szabad determinánsai. Fel is teszi a kérdést Bartens : igei forma-e még vagy már a névszókhoz csatlakozott Î Pontos kategorizálásra — ez a könyv egyik legfontosabb megállapítása — éppen az igeneveknél nincs lehetőség. Ez azonban nem baj, sőt ha a beszélt nyelvet, nyelveket nézzük, inkább előny: több irányból magyarázható tulajdonságaik sokszínű szerepkörük kialakulását segítették elő. Bartens művének nagy jelentőséget ad, amint ezt már érintettük, hogy a mordvin, cseremisz és votják igeneveket, valamint ezek mondatbeli szereplését összeveti a szomszéd nyelvek hasonló jelenségeivel is, nevezetesen az orosz és a török párhuzamokkal. Az areális szempontok alkalmazása, ahogy ezt határozottan ki is mondja, kötelessége minden kutatónak, aki uráli nyelvekkel foglalkozik. Elképzeléseit azonban — nyilván mert nem akar sokat markolni — nem viszi végig. Nem vázol föl izoglosszákat, noha erre anyagának nagysága följogosította volna. Az a kérdés, hogy egy Sprachbundról avagy kettő (esetleg több) érintkezéseiről, egymás fedéséről van-e szó, megválaszolatlanul, sőt: megfogalmazatlanul marad. Kis túlzással univerzális jelenségnek mondható pl. a prädikativ funkciójú infinitivus, amely többnyire imperativusi, optativusi értékű. Sok helyes vagy helyesnek látszó feltételezése mellett tévedésnek látszik a md. tums af tuj 'ei mené millään pois', anams anasi 'pyytää pyytämällä', kuloms af kuli 'ei kuole millään' stb. figura etymologicák orosz-