Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 199

204 SZEMLE - ISMERTETÉSEK ban lettek használatosak. Az itt elmondottakhoz hasonló jelenségek figyelhetők meg a cseremiszben és a permi nyelvekben is. A könyv utolsó tanulmánya T. I. TYEPLJASINA munkája, témájánál fogva ugyancsak elüt az eddigiektől, ,,A permi nyelvek finnugor töveinek tipológiai fejlődése" a címe (TunoJiormiecKafl SBOJHOUHH cTpyicrypbi npa<}>HHHO-yropcKoro KOpHíi B nepMCKHx H3MKax, 266 — 325). A permi nyelvekben a szavak szerkezetót leginkább befolyásoló hangtani változásoknak a következőket tartja a szerző: 1. a tővégi magánhangzók lekopása, 2. a tővégi mássalhangzók lekopása, 3. a zöngótlenek zöngésülése, 4. a szóközepi magánhangzóváltozások. ,,A tővégi magánhangzók lekopása" c. részben (266 — 270, a kivételek a votjákban 270-274) az elméleti megállapításokat, vagyis azt, hogy a VCV, VCCV, GVCV, GVCCV szerkezetű kétszótagú finnugor tő végén a magánhangzó lekopása CVG vagy VC (és nem CV !, 1. 270. 1.) típusú töveket hozott létre — bő példaanyagon bizonyítja a szerző. Kár, hogy a rekonstruált finnugor alapalakot, a mai zűrjén és votják megfelelőt tartalmazó 101 szavas jegyzékről nem derül ki, honnan idézi a szerző, s az sem világos, hogyha nem teljes ((ámbátor mihez mérten teljes?) a jegyzék (vö. 269 — 270: ,,. . . a szavak számát 200-ig lehet növelni a mewe-típusú finnugor igetövekkel"), akkor miért kell 101 példát hozni egy meglehetősen közismert nyelvi tényre. Illetve csak 100-at, mert ha itt ós most csak a magánhangzó lekopásáról van szó, akkor a jegyzékből a *järje- > zűrjén ji, votják je 'jég' példát ki kell hagyni. ,,A régi tővégi magánhangzók megőrződésének esetei" c. rész (270 — 274) azzal a megállapítással indul, hogy a mai permi nyelvekben szép számmal vannak kétszótagos, magánhangzóra végződő tövek, ezek a finnugor eredetüekhez mérten új szavak, de akadnak olyan szavak, amelyek a régi finnugor örökségbe tartoznak ós nyíltan vagy kevésbé nyíltan, elhomályosult formában őrzik az ősi tővégi magánhangzókat. Ez a tővégi magánhangzó lehet 1. szuffixum, éspedig a) kicsinyítő képző, b) nomen possessoris-kópző, pl. éur 'szarv', euro 'szarvas, aminek/akinek szarva van', c) vocativusi -ö, pl. pölö nagypapa. Itt gyermeknyelvi szavakkal operál a szerző, mivel a 'tej', 'kenyér', 'kéz' szónak vocativusi formája valóban csak a gyermeknyelvben képzelhető el, viszont a nagypapa-típusú vocativus minden rokonságnóvvel használatos, erről magának a szerzőnek számos cikke tanúskodik; 2. a megőrződött tővégi magánhangzó a -sa képző része, amellyel a 'vmiben benne levő' jelentésű szavakat képezik, pl. zűrjén va 'víz', vasa 'vízben levő' > 'víziszellem', zűrjén ver 'erdő', v§rsa 'erdőben levő' > 'erdei szellem'; 3. szóösszetételek részeként, pl. zűrjén kerka 'gerendából ácsolt ház': ker 'gerenda', -ka 'kezdetleges lakóhely' < fgr. *kota. Ezen a három ponton el lehet, sőt, el kell gondolkodni, ugyanis ügyetlen megfogalmazással, ül. a 3. pontban egyenesen rossz példával van dolgunk. A zürj. kerka, izki 'malomkő': ki 'kő'-típus esetében nem arról van szó, hogy a tővégi magánhangzó megőrződóse a szóösszetóteli tagsághoz lenne kötve ! (Ennek maga a szerző mond ellent a zürj. éin-va 'könny'-féle példát is idesorolva, elvégre ennek az összetételnek mindkét tagja önálló szóként is használatos.) A példákban az utótagok a kétszótagú finnugor tövek kettős kopására példák: annak a CVCV > CVG > CV fejlődési sornak a végső állomását jelentik, amelyre a magyarból is tudunk példát hozni, vö. kő, köve- ; finn vési, m. víz, vize-, permi va, vu. Ezek után következik az elhomályosult kicsinyítő jelentésű magánhangzóra végződő votják szavak jegyzéke (30 CFOF-típusú votják szó, a zűrjén megfelelő C VC- típusú). A zürj. kel- 'meny', pontosabban 'fiútestvérek feleségei egymásnak' esetében a sajtóhibaként megmaradt kötőjel nem a szó tő-mivoltát jelenti; az irodalmi nyelvi változata a kev, tehát mellette kellene állni a (#HaJi). 'nyelvjárási' rövidítésnek. A megfogalmazás ügyetlensége a továbbiakban is szembeszökő. Pl. ,,A kétszótagú tő megőrződik azokban a szavakban, amelyekben a szóvégi magánhangzó után mássalhangzó állt" — ? A továbbiakban a tővégi magánhangzók lekopásának ideje a vizsgálat tárgya. Az iráni, a bolgár-török, a keleti-szláv, a szamojéd jövevényszavak, a zürjónből az obiugorba és az orosz nyelvjárásokba került szavak tanúbizonysága szerint a magánhangzó kopási folyamata a 10. századig lezárult. Mindezek után közvetlenül következik az elvi megállapítások levonása (Î), miszerint a mai permi nyelvekben (az 1500—1550 n- terjedelmű irodalmi nyelvi példák alapján) a jellegzetes szószerkezetek a következők: CV CVC GVCV GVCVG (V) (VG) (CVG VCV) (CVG VG VC) votják 1,3 49,0 25,2 9,5 zűrjén 15,0 59,0 11,0 15,0 permják 11,0 53,0 14,0 22,0