Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 199

SZEMLE - ISMEETETÉSEK 203 *.s

_|_ lat.

*-a), *-n, *-ka, *-s, *-r), a hol? kérdésre felelő *-na/*-nä, *-t > -í'ós a honnan? kérdésre felelő *-ta/*-tä rag. Ezek történetének taglalása után a szerző összefoglalja a mordvin alapnyelv lokális esetragjainak rendszeréről mint mikrotípusról szóló mondandóját: belső helyhatározók Inessivus -sno, -sne; -so -se Il -sna; -sa Elativus -sto, -ste // -sta Illativus külső helyhatározók Lativus Prolativus Ablativus -n; -T) (-v,-j) H-n; -r] (-v, -n, -i) -ka, -ga, -va H -ka, -ga, -va -to, -te, -do, -de H -ta, -da (a // jel előtt az erza, utána a moksa változat áll) Nem egészen egyértelmű, melyik nyelvállapotra jellemző az itt megadott esetrendszer, mert ha mordvin alapnyelvi, ahogyan ez a táblázat előtt olvasható (183), akkor miként értendő az erza és moksa változat közlése ? Ez annál is inkább kérdéses, mert később egy újabb táblázatot találunk, amelyben B. S. Szerebrennyikov a következőképpen rekonstruálja a mordvin alapnyelvi helyhatározórendszert (az esetek jelentését az egyszerűség kedvéért magyarul adjuk meg, az eset nevét viszont az eredeti orosz terminológia szerint) : k ü 1 s ő k belsők • MeCTHblíí -na,-ne vmin rajta MeCTHblií -sna (-sne) vmiben benne HanpaBH-TejibHbiií -V (-v, -Î) vhova, vmi felé BHOCHTeJIbHblH -s vmibe bele OTJIOMCHTejïbHblH -da, -de -to, -te vmiről le, el HCXOßHblft -sto, -stë (sta) vmiből kifelé Ez lenne tehát az a mikrotípus, amelyből kialakult az új mikrotípus, a mordvin nyelv(ek) mai esetrendszere, amelyben a 12 esetből (1. 185. 1. felsorolás) 5 helyhatározó eset. Ebből az 5-ből a szerző csak 4-et említ akkor, amikor az esetek csoportosításában (alanyi-tárgyi, helyhatározói ós jelzői csoport) az Ablativust a helyhatározók helyett az alanyi-tárgyi csoportba sorolja, mivel átmeneti helyet foglal el a két csoport között. Különben, jegyzi meg a szerző, hivatalosan minden helyhatározó esetet belső helyhatározó esetnek tekintenek, a külsőkről a szakirodalomban szó sem esik, jóllehet egyik esetet sem lehet egyértelműen csak belsőnek tekinteni. Kísérletet tesz az esetragok újszerű csoportosítására, éspedig a belsők közé sorolja az -s- eleműeket, a külsők közé pedig a Lativuson, Prolativuson ós az Ablativuson kívül a Dativust is (-nen/l-ndi). Ez utóbbi kettőnek számos jelentése között helyjelölő is van. A tanulmány következő fejezete (187 — 261) a mai mordvin helyhatározók jelentéseit taglalja, példák sokaságán igazolva a jelentósgazdagságot. összegezésként megállapítja: a mikrotípus-változás oka a belső helyhatározói jelentések „közömbösülósóben" keresendő; az -s-elemű belső helyhatározó esetek új, külső helyhatározói, sőt, időhatározói, mód- ós állapothatározói stb. jelentésben is használatosak lettek. Ez azért vált lehetővé, mert az ősi külső helyhatározók gyengén fejlettek voltak, nem volt rájuk jellemző a háromirányúság, nem volt a finnhez hasonlóan csak rájuk jellemző jelük (-l). A névutók kialakulása is részben ennek a következménye: a ragos névszó a maga egészében kezdte ellátni a rag feladatát, határozószóvá, majd névutóvá vált. Létrejött a névutók külső-belső sorozata. A mai mordvin esetrendszert tehát az jellemzi, hogy belső helyhatározói -8-elemű sorozatot alkotnak, hiánytalan a háromirányúság, ugyanakkor a külső helyhatározói jelentések kifejezésére a külső helyhatározók (Lat., Abl., Prolat.) mellett belső helyhatározó, sőt pl. a Dativus esetében nem-helyhatározó eset is használatos. A szerző lehetségesnek tartja (az indoklás elmarad), hogy a belső helyhatározói jelentésű névutók fejlődésében az orosz példa is szerepet játszott. A mai mikrotípus kialakulására az ún. másodlagos flexió is hatott. Ez azt jelenti, hogy pl. a határozott ragozás belső helyhatározóragos alakjaiban, a genitivuszra épülő deklináeióban homonimák jöttek létre, s emiatt az -s-elemű határozott ragozású alakok inkább nóvutós változat-