Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: cirill 199

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 199 az altáji, a dravida egyenrangú rokonok. A japán, a koreai az altajiakhoz tartozik. Az altáji közelebbi rokona az urálinak ós a dravidának mint az urálival rokon indoeurópainak. A csukcs—kamcsadál nyelvek nagyon távoli rokonai az uráliaknak, az amerikai nyelvek pedig már olyan távol vannak, hogy semmiféle genetikai kapcsolatba a csukcs — kamcsadál nyelvekkel nem hozhatók. A tokhar —uráli egyezések érintkezések, ós nem rokonság eredménye. 6. Az elmondottak önmagukért beszélnek. A tartui keletkutatók a tanszók fennállásának immár 25 éve alatt öt változatos tartalmú kötetben, dicséretet órdemlő makacssággal igyekeztek ós igyekeznek a nyilvánosság elé tárni az uráli ós a keleti nyelvek kutatóinak eredményeit, gondjait, szemléltetni egymásra utaltságukat. Világrengető nagy felfedezésekről nem adnak hírt ezek a kötetek, megjelenésük nem a tudományos élet ünnepnapja, a szovjet nyelvtudomány hétköznapjai tükröződnek bennük. És hétköznap mégiscsak több van mint ünnepnap. További sikereket, eredményes munkálkodást kívánunk a tartui keletkutatóknak. SZÍJ ENIKŐ HcTopHKO-THnoJionpiecKHe uccjieAOBaHHH no (jMHHO-yropcKHM fl3MKaM HayKa, MocKBa 1978. 328 I. A könyv, amely az előszó szerint ,,az első történeti tipológiai kísérlet a finnugrisztikában", a moszkvai Nyelvtudományi Intézet négy munkatársának terjedelmes tanulmányait tartalmazza. Az előszó (3 — 4) rövid elméleti fejtegetéseinek lényegét a következőkben lehet összefoglalni: a történeti tipológiai munkákban két alapvető követelményt kell érvényesíteni, éspedig tisztázni kell a típus fogalmát ós a típus történeti fejlődésének mikéntjét. Azonban e téren nagy hiányosságok tapasztalhatók, mivel a típus ós általában a tipológia, következésképpen a történeti tipológia fogalmát többféleképpen értelmezik, ós a nyelvemlékekkel nem vagy alig rendelkező nyelvek (köztük a finnugor nyelvek többsége) esetében a történeti tipológiai kutatás a mai állapotra épülő rekonstrukcióban, a leíró ós a történeti nyelvészeti módszerek tipológiai célú alkalmazásában merül ki. Ebben a kötetben a cseremisz, a mordvin és a votják a vizsgált nyelv, a kutatások alapfogalma pedig a mikrotípus, a nyelv kisebb-nagyobb szerkezeti eleme. A szerzők fő célja a vizsgálat tárgyául választott mikrotípusok — a múlt idő (a cseremiszben), a helyhatározós esetragok (a cseremiszben ós a mordvinban), az uráli kótszótagú tövek (a votjákban) — történeti tipológiai fejlődésének, vagyis a vizsgált mikrotípusok más mikrotípusokba alakulásának nyomon követése. Az első tanulmány B. A. SZBREBRBÜÍNYIKOVÓ: Egy mikrotípus más(ik) mikrotípussá válásának útjai (a cseremisz nyelv alapján) (0 nyrflx npeBpameHHH OflHoro MHKpoTnna B flpyroß MHKPOTHII [Ha MafepHaJie MapnäcKoro H3t.iKa], 5—48). A tanulmány több egymástól jól elhatárolt kisebb részre oszlik, az egyszerűség kedvóért nevezzük fejezetnek (mikrofejezetnek Î) őket. Bennük a szerző a cseremisz múlt idő(k)nek mint mikrotípusnak a lényegét kutatva válaszolni kíván arra a kérdésre, milyen mozgások váltják ki a múlt idő általános rendszerében új idők megjelenését, konkrétabban: hogyan-miként válik az egy máit időt fölmatató ócseremisz igeidőrendszer (az ún. -á-es, második múltat nem tekintve funkcionáló múlt időnek, mivel használata rendkívül szűk körű volt) C3uvas—tatár típusú több múlt-idős igeidőrendszerré. Elöljáróban már itt megtudjuk, hogy a „C3uva3 —tatár típusú" kitétel nem azonos a ,,csuvas—tatár eredetűivel, mert ez a C3uvas —tatár —cseremisz hasonlóság csak külsődleges, ,,a több múlt idős rendszer mindegyik nyelvben önállóan jött létre, az érintkezés C3ak néhány periférikus jelenségen érezteti hatását" (6). A kritikus megjegyzéseket általában az írásmű végére szokás tartogatni, de itt most ezzel kell kezdeni. A tanulmány érdemi részéhez, mindjárt ,,Az ócseremisz múlt idő rendszere" című fejezet olvasásához az ember nagy várakozással ós ezzel elegyes kötekedő gondolatokkal fog hozzá. Ugyanis pl. a tanulmány második bekezdésében megtudtuk, hogy az -s-es múlttól — már említett sajátosságai miatt — eltekintve az ócseremiszben egy múlt idő volt (5). Zárójelben itt a kérdés: ez az egy múlt alkotott rendszert? Mivel a rendszer szó használata okkal, ok nélkül, ma járványszerúen terjed, nem kell rendszert, rendszerszerűséget keresni ott, ahol nincs vagy nem is lehet, ezért nagyvonalúan tovább léphetünk ós megkérdezhetjük, ezek után hogyan kell érteni a mo3t ismerte-