Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Serebennikov, B. A.: Mit jelent a nosztratikus hipotézis a finn nyelv történetében? (cirill) 19

Mit jelent a nosztratikus hipotézis a finn nyelv történetében? A különböző nyelvcsaládok tagjainak történeti-összehasonlító vizsgálatában mindig is voltak olyan törekvések, amelyek megpróbálták a rokon nyelvek körét kitágítani, a különböző nyelvcsaládokat egymáshoz kapcsolni azért, hogy a távoli múltban fennállott genetikai rokonságukat bebizonyítsák. A nyelvtudomány történetében voltak már kísérletek arra, hogy az indoeurópai nyelveket a sémiekkel, a finnugorokat az altajiákkal, az indoeurópaiakat a törökségiekkel és az urál-altajiákkal hozzák kapcsolatba. Mostanában pedig megpróbálják a török nyelveket az uráliakkal, a törököket a mongollal, a finnugorokat a dravidával és az indoeurópaiakkal, az uráliakat a jukagirral összefüggésbe hozni. Míg korábban a különböző nyelvcsaládokból többnyire csak egyes párokat kapcsoltak össze (pl. a sémit az indoeurópaival, a török nyelveket a finnugorral stb.), addig manapság arra törekszenek, hogy rokon nyelvek sok tagból álló csoportjait állítsák egymás mellé. SWADESH az ó- és újvilág nyelveit genetikai összefüggésbe hozta és arra a következtetésre jutott, hogy valamikor lennie kellett egy átfogó nyelvcsoportnak, amelyet ő finn-denének nevez; a megjelölést az egymástól legtávolabb eső nyelvcsoportok tagjainak, az amerikai ne-dene (atapaszk) és az eurázsiai finnugor nyelvek nevéből alkotta. A szovjet nyelvtudós, ILLIC-SVTTYÖ rokon nyelvek nagy csoportját állapította meg, amelyet ő nosztratikusnak nevez. Ez a csoport az óvilág hat nyelvcsaládját foglalja magában — az indoeurópait, az altajit, az urálit, a dravidát, a kartvélt és a sémi-hámit. Az új nyelvrokonságok utáni kutatás egészen természetes jelenség. A nyelvtudomány történetében az ilyen fáradozások néha eredménnyel is jártak. A szamojéd nyelveket egykor nem tartották a finnugor nyelvek rokonságába tartozónak. E. SETÄLÄ művének (Zur Frage nach der Verwandtschaft der finnisch-ugrischen und samojedischen Sprachen. JSFOu. 30/5) és más vizsgálatok óta ez a rokonság azonban bizonyítottnak tekinthető. A finnugrisztika mai művelői bőven idéznek szamojéd anyagot is. Ez annak bizonyítéka, hogy a különböző nyelvek közötti genetikus kapcsolat még a mai napig sem lett kellő módon földerítve. E tevékenység közben még annak a lehetősége is fönnáll, hogy új nyelvek kerülnek elő, amelyeket a nyelvek egy olyan csoportjához lehet kapcsolni, amelyeknek genetikai rokonságát viszonylag jól ismerjük. Már szó volt arról, hogy a modern nyelvtudomány megkísérli a rokon nyelvek olyan csoportjait megtalálni, amelyek sok tagból állnak. Ez a tendencia nem a véletlen műve. Okai közül meg lehet említeni azt, hogy a nyelvek egy