Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: Tartu Riikliku Ülikooli Toimetised. Töid orientalistika alalt I–V. 193

198 SZEMLE - ISMERTETÉSEK 2. ábra nek következtében jól elhatárolható helyzetek rekonstruálhatók: a status absolutus, a status ergativus. Mindkettőnek van determinált változata, a status determinatus absolutus és st. det. ergativus. A status absolutusra a tényjelölós, a tárgyatlanság, a status ergativusra a folyamat-jelölés, a határozott/határozatlan tárgyasság jellemző. A boreális állapot névmásait, kialakuló ige- ós nóvszókategóriáit táblázatban, éspedig aktív és ergatív sorba állítva szemlélteti. Részletesen elemzi az Acc. mint eset kialakulását, a tárgyas ige tárgyának és alanyának alaki elkülönülését, ós részletesen foglalkozik az ún. másodlagos ergativitással, vagyis a mutatónóvmási eredetű helyjelölő formák (lokatívuszok) használatával. E. R. TENiáÖEV (Moszkva) a tatárba, közelebbről a miser-tatárba bekerült mordvin jövevényszavakat tárgyalja. A moksából átvett tatár szavakat fogalomkörök szerint csoportosítja. A cikk jó bizonyítéka annak, hogy a mordvin —tatár kapcsolatok terén még sok munka vár a kutatókra. A kötet végén három külföldi nyelvész — Robert Austerlitz (Columbia Egyetem, New York), Knut Bergsland (Oslo, Egyetem) és Karl H. Monges (Columbia Egyetem, New York) — válaszol a korábban levélben megkapott kérdésekre. R. AUSTERLITZ cikke (119 — 130) a hangos gondolkodás képzetét kelti. Nyíltan kimondja, hogy a nyelvcsaládok rokonítását felettébb szkeptikusan nézi. A kérdés tisztázásához szervesen hozzátartozó két alapkérdésnek, a nyelvi változásnak és a jelentós kérdésének megnyugtató megoldása mag várat magára. Baj van a módszerekkel és a kutatások irányával. Ilyen nagy időtávolságokkal számolva Eurázsia nyelvészeti őstörténetének rekonstruálása reménytelen vállalkozás, legalábbis addig, amíg a társtudományok, az antropológia, a régészet nem jut valamiféle meggyőző, egységes véleményre. KNUT BERGSLAND válasza (131 — 137) egészen más stílusú, más jellegű. Ő az eszkimó — uráli kapcsolatok felől közelíti meg a kórdóst, áttekinti MARCUS W0LDiKÉtől (1745) kezdve saját munkásságáig a kérdés történetét, és úgy látja, hogy a bizonyítékok még nem elegendőek, de idővel azok lehetnek. írása tömör, tényekben gazdag. Ami a módszereket illeti, kételyei emlékeztetnek Austerlitzére. Meggyőződése, hogy az ún. kis nyelvek kutatásából sokat lehet okulni. Cikkét szellemesen így fejezi be: ,,It is possible to believe.in Adam and Eve, but the apple can not be re-eaten". KARL H. MENGES válasza pontokba szedett, „katonás" felelet (139—141). Ha az általa rokonnak tartott nyelvcsaládokat számbavesszük, nem marad kétségünk az iránt, hogy a szerző a nosztratikus hipotézist nem hipotézisnek, hanem bizonyított elméletnek tekinti. Szerinte az uráli,