Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Szíj Enikő: Tartu Riikliku Ülikooli Toimetised. Töid orientalistika alalt I–V. 193

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 195 német támadásokkal stb. A szerző a merkitek sorsát jó példának tartja arra, hogyan válik a mennyiség minőséggé a történelem logikája szerint (is). L. V. DMITRIEVA (Leningrád) néhány urál-altaji, tehát közös és az uráliból a törökségi nyelvekbe került növónynév-etimológiával foglalkozott (24 — 29). Pl. m. kajszi, vog. tyt 'cédrus', f. tuomi 'zelnicemeggy', uráli *puwe 'fa' stb. VJ. ys. IVANOV (Moszkva) már több ízben foglalkozott az uráli (obi-ugor) — ket — amerikai indián mítoszok genetikai kapcsolataival. Most azt bizonyítja, hogy a mítoszok két csoportot képeznek, az egyikbe azok tartoznak, amelyeknek a közvetítő népei ismertek, a másik csoportba pedig azok, amelyek csak nagy területi kihagyásokkal ismertek az eurázsiai (szibériai) és az amerikai területeken. Ez utóbbiak közé tartozik a sasfészek elpusztításáról szóló mítosz, amely a ketek közvetlen szomszédainál ismeretlen, Viszont a nevek kivételével szóról szóra megegyezik az obi-ugor, közelebbről az N. N. LTJKINA és V. M. KTTLEMZIN által oroszul közzétett — hol ? — vaszjugáni osztják mítosz -szál. Ivanov szerint ezt a mítoszt az obi-ugorokkal kapcsolatban álló eurázsiai kivándorlók vihették magukkal az amerikai földrészekre. A nyelvi hasonlóságok közül a szerző a '7' számnév különleges használatát, valamint a '8', '9' azonos szerkezeti felépítését (10-ből 2, 10-ből 1) említi. Ez utóbbiakban a két, kettő eltérő funkciójának tulajdonít nagy jelentőséget. LINNART MÄLL (Tartu) a dravida-finnugor kapcsolatok kérdését fejtegette „hipotetikus rokonság avagy távoli kontaktusok" alcímmel (51). A szerző szerint a finnugor kutatók nem fordítanak kellő figyelmet erre a hipotézisre, pontosabban a dravida—finnugor etimológiai kapcsolatok lehetőségeire (kiem. — L. M.). L. Mail téziseit azért említem, mert úgy tűnik, az elmúlt évtizedben a dravida — uráli kapcsolatok kérdése újra téma lett. Jó példa erre JARMO ERONEN Uraló — dravidalaisista yhteyksistä című cikke (Suomen antropologi 1977/1. 33 — 38), amely főként orosz nyelvű kortárs szakirodalomból merít, és amelyben a szerző a dravida—uráli (főként jurákszamojéd) kapcsolatok lehetőségét — saját elmélete gyenge pontjaira is rámutatva — a következő ábrán szemlélteti: uráli szamojéd alapnyelv dravida alapnyelv \ finnugor alapnyelv ^ i. e. 6000 elválnak i. e. 7000 elválnak V. N. TOPOROV (Moszkva) szintén az iráni—finnugor mitológiai kérdéseknek szentelte előadását, amely egy nagyobb terjedelmű munka első részeként az iráni — obi-ugor kapcsolatokat taglalja (72 — 76). Kétféle lehetőséget tart fontosnak: azokat, amelyek intenzív kapcsolatokról, és azokat, amelyek átmeneti, közvetítő helyzetről tanúskodnak. Az obi-ugor mitológiában nemcsak egy-egy szórványos jelenség, hanem egész jelenségrendszerek iráni eredetűek. Mir-su&në-xum-n&k a történetét az iráni Mithras-mítosszal hozza kapcsolatba. Meggyőződése, hogy a további kutatások még sok meglepetéssel szolgálnak. V. 2rvov — B. USPENSKIJ (Moszkva) a diglosszia tipológiai aspektusait elemezte (77—82). A tartui ülésszak témájához aligha illő előadásban azt a finnugor szempontból elgondolkodtató nézetüket is kifejtették, miszerint diglosszia csak a nagy(múltú) írásbeliséggel rendelkező népek kultúrájában létezhet, ebben ez nem anomália, hanem megszokott, tipikus jelenség. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tipológiailag vizsgálható ,,diglosszáló" nyelvek körét jelentősen leszűkítik. A diglosszia nem-nyelvi kísérőjelenségei közül még a viselkedés normáival és a magatartás szemantizációjávai foglalkoztak. E. A. HELIMSKIJ (Moszkva): CooTHOiueHne ypajibCKHx Ű-OCHOB H Í-OCHOB B Ta30BCKOM fluajieKTe ceJibCKyncKOro jöbiKa (A tazi szölkup dialektus és az uráli -a, -e tövek. 83 — 85). A szamojéd anyagot mindeddig ritkán használták föl a nem-elsőszótagi vokalizmuskutatásban. A szerző a szölkup-tagú uráli etimológiák (forrás?) alapján a következőket állapítja meg: az uráli -a, -ä > szölk. -y, -a, -à, ur. -e > szölk. 0, ugyanez másként: ur. -a-tövűek > szölk. 2-szótagú tövek (65 példa), ur. -e-tövűek > szölk. egyszótagú tövek (49 példa). Ha intervokális helyzetben l, r], j áll, akkor az -a-tövűekben a